Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Költő László - Lengyel Imre - Pap Ildikó - Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannóniában
Igen jó példa erre az ebben a környezetben talált 348. sír, amelyben az elhunyt fiatal nő mellé három edényben tettek túlvilági útravalót. A temető belső időrendjének meghatározásánál a stratigráfiai módszert nem tudtuk eddig alkalmazni. Kevés a szuperpozíció, s ahol mégis van egymásra temetkezés, ott a korhatározó leletanyag hiánya akadályozza a pontosabb időrend megállapítását. Más esetben pedig bizonyosan utántemetkezésről lehet szó. Lehetne támaszkodni a bolygatott sírok kirablási időpontjára is, ha ennek az idejét meg tudnánk állapítani. Annyi biztos, hogy a rabolt sírok főként a gazdagabb temetkezések között vannak, és hogy rablás után a hatalmas gödrök (némelyikük 10-15 m3) nyitva maradtak, tehát a dúlást nem követhették el akkor, amikor az itt élő közösség még folyamatosan temetkezett erre a helyre. Nem valószínű az sem, hogy a meggyalázott temetőben, az ásító, nyitott sírgödrök között földelnék el halottaikat. Azt, hogy a sírgödrök a rablás után még hosszabb ideig betemetetlenül álltak, igen szemléletesen bizonyítja a feltárás közben megfigyelhető rétegződés, valamint az, hogy ezekben a sírokban - a mély gödrökbe belehullott, onnan kimászni nem tudó, s így - elpusztult teknősbékák páncéljait találtuk. Ebből a szempontból az mindenesetre valószínű, hogy amikor III. Béla korában (1172-1196) a falu erre a helyre telepszik, már használaton kívül kellett lennie a temetőnek. Ekkor találják-e meg a legrangosabb sírokat, vagy még később, azt elég nehéz kideríteni. Mindenesetre a temetkezések szabályszerű elhelyezkedése (a K-i területen kb. 5-5 méterre vannak egymástól a sírok) komoly támpontot jelenthetett a rablóknak. Találtunk olyan árkot, amely egykori „kutatóárokként” értelmezhető. A rablógödrök nagyobb méretűek, mint az eredeti sírgödrök, ez is a későbbi, nem egykorú rablásra mutat. Sok esetben sikerült erős gerendavázas faszerkezet nyomát megfigyelnünk, amelyeknek a teljesen egykorú rablás idején még feltétlenül látszaniuk kellett volna. Az eddigi leggazdagabb személy kirabolt sírjának alján a visszatöltődött földben középkori téglatöredéket is találtunk (371. sír). A régészeti leletanyag összehasonlító vizsgálata alapján az eddig feltárt leletanyag négy fő csoportra különíthető el: 1. késő avar kori, 2. ún. „IX. századi”, 3. magyar honfoglalás kori (X. századi) és 4. kora Árpád-kori. 1 1. csoport: A késő avar kori griffes-indás népesség hagyatékát a temető egész területén megtaláljuk (bár klasszikus ,griffes” veret eddig még egy sem került elő, hacsak nem számítjuk ide a 181. sír egyik veretének másodlagosan felszerelt csüngőjét)4. A férfi sírok jellegzetes leletei az öntött bronz övgarnitúrák, melyeket stílusjegyeik és összetételük alapján legkorábban a VIII. sz. végétől keltezhetünk. Területileg elkülönülnek a lóval és ló nélkül eltemetett díszövesek sírjai. A lovasok a K-i részben tömböt alkotnak. A 40 lovassírból csupán kettő volt bolygatatlan. Különös módon kevés zabla és kengyel maradt ránk, bár több esetben találtunk a lócsontokon bronzpatina, ill. vasrozsda nyomokat. A leletek igen nagy hasonlóságot mutatnak a délszlovákiai leletanyaggal, közülük is leginkább a (rév)komárom-hajógyári temető5 tárgyi hagyatékával. Különleges szép- ségűek a 371. sír aranyozott bronz veretei. A lófej alakú kantárvereteknek, valamint a vésett díszítésű, aranyozott szíjvégeknek és öwereteknek a késő avar kaganátus peremterületeiről ismerjük legjobb és legtöbb párhuzamát. Ebből a sírból származik egy aranyozott övbújtató, a mai óraszíjakhoz hasonló, ún. asztragaloszszerkezettel. Párhuzama a hohenbergi6 és a sobori7 leletben található - rendeltetésüket végül is a vörsi bújtató alapján sikerült megfejteni. A késő avar korszak legutolsó szakaszához köthetők az eddig előkerült kantárrózsák. Két esetben bronzból öntöttek (356., 379. sír), három lószerszámnál pedig vasból 902
