Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Költő László - Lengyel Imre - Pap Ildikó - Szentpéteri József: Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannóniában
Etnikumok, régészeti kultúrák a kora középkori Pannóniában EGY SOMOGY MEGYEI RÉGÉSZETI ÁSATÁS ELŐZETES EREDMÉNYEI - VÖRS A Kis-Balaton program keretében a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nyújtotta segítséggel 1983-ban kezdődtek a kutatások Somogy megye területén1. Vörstől nyugatra, a Papkert nevű határrészen két, egymástól 800 m-re levő dombon találtuk meg azt a települést és a hozzá tartozó temetőt, melyek feltárása és komplex feldolgozása segítséget adhat a dunántúli késő avar kori népesség IX-X. századi továbbélésének vizsgálatához2. A Papkerti-dűlő déli részén levő B-lelőhelyen az 1983-as első szondázás óta közel 7000 m2-nyi területet tártunk fel. Ez akiemelkedés kisebb-nagyobb megszakításokkal a középső rézkor óta lakott, vagy temetkezési céllal használt hely volt. A kelta korszakból településnyomokat, a korai Árpád-korból pedig III. Béla pénzeivel (CNH I. 98, 101.) keltezett objektumokat és házak nyomait észleltük. Szempontunkból annak a temetőnek van elsődleges jelentősége, amelyikbe a kései avar korban, a VIII-IX. sz. fordulóján kezdtek el temetkezni (1. térkép). A régészeti leletek tanúsága szerint ettől az időtől kezdve folyamatosan használhatták a XI. században is, legkésőbb a XI-XII. sz. fordulójáig. A lehetséges felső korhatárt a temető fölé települt Árpád-kori falu szabja meg. A temetőnek eddig 578 sírját tártuk fel. Sikerült behatárolnunk a sírmező É-i felének határait. Itt a szélessége kb. 85 m, míg a temető középtáján a kiterjedése 100-110 m közé esik. Az egykori terepviszonyokat figyelembe véve DNy-i irányban még várható a temető folytatása. A temetkezések általában Ny-K tájolásúak, de előfordulnak ellentétes irányításúak is. Igen ritkán találtunk kettős sírt, melyek között utántemetkezésre is volt példa. A sírmező Ny-i részén temették el azokat a bronzveretes övvel felövezett, illetve lándzsás, kardos, bal tás férfiakat, akik számára a túlvilági élethez nem járt lóáldozat. A leggazdagabb, aranyozott bronzveretes övvel, aranyozott bronz- és vasveretes kantáros lóval, fegyverrel (íjjal, nyíllal, harcibaltával) eltemetett személyek sírjai pedig a temető K-i felén csoportosulnak3. E szociális tagozódás egybecseng azzal a jelenséggel, hogy a temető K-i felén található gazdag lovas sírok szinte kivétel nélkül ki voltak rabolva, míg a Ny-i „szegény” sírok között elvétve találtunk ilyen céllal bolygatottat. A vagyoni különbség az egyéb mellékletekben is megmutatkozott a temető két része között. Edényeket egyaránt találunk a közösség gazdagabb és szegényebb részénél, de a gazdagabbak mellé sok esetben egyszerre hármat, közöttük a kétségkívül drágább, ún. sárga kerámiát is helyeztek: kiöntőcsöves kancsót (314. sír), füles bögrét, sőt egy kuriózumnak számító sárga kulacs töredéke (449. sír; — 4. t. 9.) és egy festett füles bögre (511. sír) is előkerült. 901 költő lászló-|lengyel imre|~pap ildikóSZENTPÉTERIJÓZSEF
