Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Lekl Béla: Török eredetű személy- és helyneveink

Tákos

(1321: Takus)1

Mező A. szerint puszta személynévi eredetű helynév, amely minden bizonnyal egy Tá- kezdetű keresztnév, pl. Tadeus, -kus kos képzőbokorral megtoldott alakja.2

A földrajzi etimológiai szótárunk meg is találja azt a kora középkori Tocus személynevet (1211: Tocus, 1229/1550: Tocus), amelyből a helynév valóban keletkezhetett. Hiszen a Tocus név magánhangzóinak változásai /o > a és u > o/ az ómagyar nyelv hangfejlődésének szabályos jelenségei, s a XIII. sz. elejének Tokus alakja valóban a Tákos előzményének tekinthető. Azonban a nevet a földrajzi etimológiai szótár is a Tádé rövidült alakjából vezeti le.3

Pedig a középkori Tokus szó a török nyelvekben nevünkkel teljesen azonos alakban található meg köz-, személy- és helynévként egyaránt. A csagatáj nyelvben tokus egyik jelentése ’vetélő’, a másik ’csata, verekedés’.4 A szónak utóbbi jelentését emeli ki Ligeti Lajos is (toq-u-s ’ütés, csapás’).5 Radloff török népköltészeti gyűjteményében előfordul a név személynévként is (Tokus Tara, Togus Tolodaj).8 Úgyszintén Rásonyi török személynévtárában.7 A személynév helynévvé válását pedig törökországi példák bizonyítják {Tokus, Tokas\&r).s Ezért arra kell következtetnünk, hogy a Tákos helynevünk előzményét képező Árpád-kori Tokus személynevünket a Kárpát-medencébe került ugyancsak török fajú kazár-kabar, besenyő vagy kun etnikumtól örököltük.

JEGYZETEK

1-2 SZSzMTEH, 117 6 Radloff, Proben... VI. 30 és I. 288

3 FNESZ, 626 7 Rásonyi-Baski, Onomasticon Turcicum, 147

4 Radloff, Versuch..., III. 1151 8 Euro-Reiseatlas, 1:800 000, 68

5 Ligeti, A m. nyelv török kapcsolatai..., 131

Kocsord és Kocsárd

(Székelykocsárd — Oláhkocsárd)

A Kraszna vize mellett posványos helyen, az ecsedi láp megszakadásában lévén, sok hidakkal és töltésekkel tartatik - írja Fényes E. a szatmári Kocsordról a múlt század közepén.Va Nevéről az „első” és utolsó szót Kálnási Á. mondta 1989-ben: A helyi tanácsházán található kéziratos anyag szerint Vámbéry Ármin is foglalkozott a község nevének eredetével, jelentésével és azt a török Kocs-ordu ’táborhely’ szóból magyarázta. Ezt azzal indokolta, hogy a török hadi levéltárban talált térképen az Ecsedi-láp keleti szélén elterülő falu mint nagy török katonai táborhely volt feltüntetve az említett felírással. Kálnási szerint Vámbéry névfejtésének nincs reális alapja.1 Valójában Vámbéry - egy évszázadig homályban maradt - véleménye közelebb állt az igazsághoz mint az utána következő kutatóké.

Kocsord nevét 1943-ban Kniezsa még ismeretlen eredetűnek tartja.2 Gondoltak a német Gottschald tulajdonnévre (Kisch)3 és a magyar kocsord kórós, kénszagú növény’ nevére is (Mező).4 A történeti-etimológiai szótárunk azonban a növénynév felbukkanására csak 1521-től tud példát. Ezért a sokkal korábban előforduló Kocsard (1276) és Kuchurd (1272) személy- és helyneveket csak kisebb-nagyobb valószínűséggel köti ösz- sze a növénynévvel - amit egyébként ismeretlen eredetűnek tart.5 Földrajzinév-szótá- runk szintén a magyar Kocsord növénynévre épít mindkét kiadásban (1978, 1988).G Csupán a közvetítő személynév szerepére helyez különböző hangsúlyt.

A név helyes megfejtéséhez hívjuk segítségül Kocsord történeti írott alakjait: 1272: Kuchurd, Kuchard, 1277: Kachurdhyda, 1332/37: Kuchurd, Kuturd, 1360: Kochurd,

897