Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Varga Imre: "Bízom az igazság mindenhatóságában" - beszélgetés Kocsis Istvánnal)
A kétnyelvűség csak akkor elfogadható, ha úgy valósítják meg, mint Finnországban. Finnországban ugye a svéd kisebbség megtanul finnül, de a finn többség is svédül. Aki nem tud finnül és svédül - akár a többségi, akár kisebbségi -, az nem érettségizhet le. Finnországban két svéd egyetem van, de ettől Finnország nem gyengült, hanem erősödött. A finn út lenne járható most Erdélyben is. Igen, csakhogy ezt az utat Romániában el-eltorlaszolják. A torlaszokat el fogják távolítani. El kell távolítaniuk. Ez érdeke a románságnak is, nemcsak a magyarságnak. Mindenképpen újjá kell teremteni a magyar egyetemet Erdélyben, ez kell hogy legyen az első lépés. Ha nem lesz Erdélyben magyar egyetem, akkor semmi sem lesz. Román kibontakozás sem. Az ötvenes évek végén újrafogalmazott dáko-román céllal: az egynemzetű Nagy-Románia megteremtésével a románságnak végre szembe kell fordulnia. Eddig mindent ennek rendeltek alá, mind a társadalmi, mind a gazdasági életben. Eredmény: a gazdasági élet tönkretétele. Igen, mert az iparosítást nem gazdasági szempontok alapján tervezték el, hanem a romá- nosítás szolgálatába állították. A dákoromanizmus főideológusainak akarata szerint. A kettős kultúra? A romániai magyarság csak akkor ismerheti meg a román kultúrát, ha a románság is ismerkedni akar a magyar kultúrával. Az erdélyi magyart például csak akkor fogja érdekelni a román irodalom, ha román barátaival, ismerőseivel a magyar irodalomról is elbeszélgethet. A kölcsönösségnek van tehát nagy szerepe. Hogy ez másképpen nem lehet, azt a románok közül is sokan felismerték. Remélem, hogy a románok közül azok válnak hangadóvá, akik meg vannak győződve arról, hogy a dákoromanizmus fenntartása nem román érdek. Azokról beszélek, akik vállalni óhajtják mind a múlt, mind a jelen igazságait. Akik vallják, hogy hazugságra jövőt építeni nem lehet. Legfontosabbnak azt tartják, hogy a román nép végre ismerje meg valódi történelmét. Szembefordulnak a dáko-román kontinuitás nevű hamis eredettörténettel is. Mint Ionéi P. Märgineanu. Mi a különbség a kolozsvári életetek és a budapesti között? Mennyire mások az itteni emberek, mint az erdélyiek? Van-e kimondható különbség köztük? Trianonig csak a székelység volt híres arról, hogy a magyarság legöntudatosabb része, ma elmondhatjuk a Romániához csatolt területek - Erdély, Partium, Kelet-Tiszántúl, Bánság - egész magyarságáról, hogy legerősebb a magyar nemzeti öntudatuk. Nyilván ez a válaszuk a megsemmisítésüket elrendelő román tervre. Erejét a romániai magyar a hagyományokból és az irodalomból meríti. Ezért becsüli meg a jó irodalmat. Újabban a jó újságírást is, mióta van - 1989 decembere óta. Mi az, ami áttelepülésetekkel megváltozott? Milyen új örömöket, új gondokat, bajokat adott vagy rakott itt Zuglóban lakva, válladra az élet? Nagyon hiányzik kevenc színházam, a szatmári. A szatmári társulatnak én is nagyon hiányozhatok, mert képtelenek megbocsátani nekem, hogy eljöttem. Egyébként munkakedvem van, sokat dolgozom. S nem hiányzik Kolozsvár? Nincs honvágyad? Kolozsvár nagyon hiányzik. És abban reménykedem, hogy Kolozsvár egyre közelebb kerül. Ha Románia európai országgá válik, akkor a határ olyan jelképes lesz, mint 826
