Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója IV. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
(1940. június 3., Moszkva) Kedves testvérem, Misa! Mindenekelőtt szeretném közölni veled, hgoy átirányítottak Moszkvába és itt fogok dolgozni egy bútorgyárban. A gyár egész előző vezetését kidobták és elküldték oda, ahol az ilyen vezetőségnek helye van. Kiderült, hogy óriási szabotázst műveltek, tönkretették a termelést és a gépeket. Szépen be is vallották a bíróság előtt, hogy kinek a megbízásából végezték az áruló munkát. Képzeld, a luxemburgi imperialisták keze volt benne! Most én vagyok az anyagraktáros itt. Még azt is sikerült elintéznem, hogy külön szobám legyen. Igaz, kicsi, fűtetlen és sötét, de legalább csak az enyém. Lehet, hogy nem hiszed el és azt gondolod, pusztán dicsekszem, márpedig a színigazat írom. Úgy sikerült elintéznem, hogy a gyár új vezetője és a tervosztály adott nekem egy igazolást, hogy gyakran haza is viszek sürgős munkát és otthon is dolgozom. De, biztos, ami biztos, igyekszem hamarjában megnősülni. Akkor azért csak valószínűbb, hogy nem kvártélyoznak be senki mást mellém. A fényképedet megkaptam, nagyon köszönöm. De hogy az órák, amiket hordasz, igaziak és jók lennének, testvéri szavamra legyen mondva, mese habbal. Ilyen vén rókát, mint én, nem húzol egykönnyen csőbe. Tegnap a szövetkezetünk vezetősége eladott nekem fejadagba egy fél font vajat. És mivel tisztában vagyok vele, hogy amott Litvániában és Lengyelországban mindig is éhínség volt, összeállítottam számodra egy kis élelmiszercsomagot. Nemsokára elküldöm. Remélem, megment a végső kimerültségtől...A vaj egy külön erre a célra épült gyárból származik, itt építették Moszkva mellett, és híres külföldi forradalmárnőről, Karvutyéról nevezték el. Meg szerettem volna kóstolni, milyen az íze, mert életemben először láttam ilyet. De inkább tégedet mentelek meg az éhezéstől. Azon kívül szeretném, hogy te is lásd és meggyőződhess róla: mi mindenre képes a szovjet ipar. Ölellek és testvéri szeretettel üdvözöllek, Vászja Kissé furcsán éreztem magam, hogy a bátyám vajat küld nekem, amikor mindössze két litért* kapok itt egy kilót. De hát az is jó érzés, hogy van már igazi, szovjet vajgyárunk. Amint megkapom a csomagot, mingyár odahívom Maria Ivanovnát és megmutatom neki. Csak ne hordja fönn annyira az orrát. Mert ezek itt mind azt hiszik, hogy nálunk, a Szovjetunióban semmi jó nincsen. A lakásommal nagyon elégedett vagyok. A legjobb benne, hogy nincs itt Lipa. Féltem tőle, mint a tűztől. Teljesen elment az esze. Ami a szívén, a száján. így aztán nemcsak magát veszejtheti el, hanem másokat is. Ezek a tanítónők bezzeg meg se nyikkannak a jelenlétemben. Bedresszíroztam őket, ahogy kell. Egyedül Maria Ivanovna merészebb kicsit velem szemben. Az az igazság, hogy keményen kézben kell tartani az ilyen nyavalyás reakciósokat! Tegnap éjjel támadt egy óriási ötletem. Nem tudtam nyugodtan elaludni, mert ügy hallottam, mintha valaki mászkálna odakint a lépcsőn. Most, hogy vagyonos ember lettem, akinek valódi bő röndje és lakkcsizmája van, kénytelen vagyok éberen * lit = litván pénzegység (a ford.) 71
