Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Martos Gábor: "Mindenki nekifogott írni, és ez hozott össze bennünket" (Beszélgetés Palotás Dezsővel) (interjú)
Ez megint félrevezető, mert Darkó is először írt, és utána lett színész, és én is először írtam, és utána mentem a Képzőművészeti Főiskolára... Szerintem csakis az irodalom hozta össze ezeket az embereket, és tulajdonképpen később csapódtak hozzájuk - és vették át az uralmat közöttük - a „filozófus-hajlamúak”. Kezdődött ez azzal, hogy Ágoston Vilka megszerkesztette a... na... A Kimaradt Szót. Igen; de nem arra gondolok; előtte még volt egy antológia... a Varázslataink című kötet, amit még Kerekes Gyuri csinált a Daciánál. Akkoriban volt Nagyváradon egy irodalmi •kör, volt Vásárhelyen egy, volt Sepsiszentgyörgyön egy és Kolozsvárt egy; ezek tulajdonképpen nemigen ismerték egymást. Meggyőződésem, hogy akik abban az antológiában szerepelnek, nagy részük máig sem találkozott szemtől szembe. Apró kis társa- ságocskák ismerték egymást, akik egy-egy városban próbáltak valamit csinálni. Ezért is véletlenszerű az antológia színvonala; innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi. Ágoston Vilka ezután csinálta meg a másodikat... Az az egész azzal kezdődött, hogy Zudornak meg Körőssi P. Jóskának eszükbe jutott az a fantasztikus ötlet - ehhez egy kicsit dilisnek kell lenni, hogy ez eszébe jusson egyáltalán az embernek olyan körülmények között —, hogy lehetne egy külön lapot indítani. Azzal kezdődött az ügy, hogy már évek óta, öt-hat évig benn üldögélt mindenkinek a Forrás-kötete, és az emberek ugyebár szükségét érzik a publikálásnak. Egyebek között ezért is morzsolódtak le olyan sokan véleményem szerint... Mert nem jutottak publikálási lehetőséghez1? Igen. Sokan tényleg — ahogy te mondod — lemorzsolódtak ebből a társaságból; de voltak, akik ebbe a helyzetbe bele is haltak: Darkó, Bóér, Sütő... Darkó nagyon különös módon halt meg; az a mai napig sem tisztázódott, hogy hogy tudott belefulladni derékig érő vízbe. De hát Darkó - hogy is mondjam - tulajdonképpen csak kacérkodott az irodalommal... Ami Sütő Istvánt illeti, azt tudjuk, hogy az ö halála milyen körülmények között történt... Közben pedig a gyilkosa - mert én a gyilkosának tekintem a feljelentőjét - az most is változatlanul a Romániai Magyar Szónak, az átalakult Előrének a tagja, ami ugyebár a romániai viszonyokra nagyon is jellemző... Ez a pasas most hősködik, veri a mellét, ő forradalmár..., undorító. De Sütő István élete már korábban félrecsúszott, nem? Az a vesszőfutás, amit ő az utolsó néhány évben élt, hogy nem jutott közlési lehetőséghez, munkát nem kapott, börtönben volt... De mindez a feljelentéssel kezdődött! Azért mondom, hogy a gyilkosa... És a halála is... Ha hivatalosan azt jelentik, hogy Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely között megfagyott a vonaton, akkor ott valami nagyon büdös dolognak kellett lenni... Méghogy megfagyott a vonaton... És azok, akik publikálhattak? Te abban a szerencsés - illetve nem tudom, szerencsés-e —, de abban a helyzetben voltál, hogy publikáltál: köteteid jelentek meg; próza és versesköteteid. Ez segített elviselni? Mesélj valamit ezekről az évekről; hogy élt ott akkor ez a társaság? 747
