Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Vasadi Péter: A rossz meg a jó, Légió, Lesz majd dicsőség, Jaj nektek, farizeusok (versek)
Lesz majd dicsőség tudta, lesz majd ki földre lökje s barna hajára rátapos ólmos ostorral üt s kiáltja: na-te-király, most álmodozz! lesz, aki mossa két tenyérrel magát a nyers közöny alól s az ártatlanságot vadaknak dobva gúnyosan meghajol s lesznek szolgák, kik nem akarnak megszabadulni s mint ebek vérszagra gyűlnek, vérben átkot habár fejükre hintenek és lesz bokor, mely tüskéivel mélyen, sziszegve szúr bele s felé lódított lándzsahegy, mit nem lát meg már halott szeme s lesz elvakultság, fondorlat és vádakon edzett gyűlölet, melytől ma már ölni akar a tegnap még ujjongó tömeg lesz halálfélelem s verítékben földre hull Isten fia keserűséggel telt pohár s ezt fenékig ki kell innia és lesz dicsőség; ám előtte iszonyú terheket cipel a jóság, önmagát föladva: a fölkentnek szenvedni kell
