Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Barna Róbert: Írásbeli beszélgetés (Ladik Katalinnal, 1991 áprilisában) (interjú)
Ez a lassan kiteljesedő életmű hogyan kapcsolódik a hatvanas, hetvenes évek avantgarde kísérleteihez? Az ajánlásaid között ilyen neveket találok, mint: Hajas Tibor, Erdély Miklós, Szentjóby Tamás, Molnár Gergely (Gregor Davidov), Hehe László. Miért vonzódsz ezekhez a „személyiségekhez”, neoavantgarde törekvésekhez? A kritikusok dolga megállapítani, hogyan kapcsolódik munkásságom a hatvanas-hetvenes évek avantgarde kísérleteihez. Tény, hogy ezek az évtizedek alapvetően meghatározták akkori életérzésemet, akárcsak minden esemény, vagy személy, aki élményt jelentett számomra. Az együttérzés, rokonlelkűség, vonzódás kölcsönös volt az általad említett személyekkel. A varróleány attól jön Molnár Gergelynek A varróleány attól jön, aki a tömeg médiuma. Fajtiszta kentaur. Egy test, két lélek. Vérző varródoboz. Csak rá kell nézni. Rohan a forradalomba. A varróleány attól bő, aki rajta fekszik. Öt évi pályaudvar. Szigorított muskátli. Nem született kentaur: azzá nevelték. A pályaudvar attól bő, aki rajta fekszik. Nem Keleti: azzá nevelték. Fajtiszta varródoboz. Egy test, két lélek. Muskátli, amely nem tud meghasadni. A muskátli önmagához nyúl, megöli magát. Mert van miért. Van kihez. Nature morte 1980 Hajas Tibor emlékének Megérinti a csillogó, vörhenyes blúzokat hol egy eljövendő borzalmas tablóból naplemente csorog. Fehér, apró teste köteleken ki feszítve lángol, feje helyén még ott csillog a nyár, oda húzza a véres tükröt. Sóban a víz ég, selyemhúrokon az olaj. Mert mást nézünk és mást látunk mi, akik menetjegy nélkül forró háztetőn toporgunk s csodáljuk őt, ki könnyedén egy égi villamosba ugrik. 648
