Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Tandori Dezső: Dzulio és Kfaaf (próza)

ló, Jour Heat, anyja Szahara II.! Megvan a hőség és a sivatag. Megpakolom, kicsit félve azért. Bejön harmadiknak! Ezek a klipek. Vagy York Napsütése. Ahogy ezt meg a hozzám közel álló A A. - mondjuk épp: „Anarchist Aristocrat”, vagyis a Kikerülgető - fedezte fel. Hogy ugyanabban a futamban megy Sunshine S. és York Fortune. York Napsütése - a Richárdból -, Ba- denban, egy futamban! Csak állok a Strudli-lépcsőn. „Eltűnt, bánatunkra, annyi minden, / és a Szép mintha csak futna innen”. Ez a vers utolsó két sora. De hát ezt is annyiszor megírtam. Igaz, ezredannyiszor sem, ahányszor olvasták, eredetiben ott, és ahogy olvasni fogják.

Vincennes, Cheltenham, Krieau, Freudenau, Gelsen-Horst, és ami ott velem van: mintha valami eredetiben lenne ott meg, és mert egyszer el kellett mennem innen, már ide sosem térhettem vissza. Integetek Szpéróék hajójának, ahogy ő - Pipi Nénivel, Éliással etc., a Halottakkal - elevennél elevenebben kirándul. Megteszem kis-nagy neveiket: Romélio, Elias Fright, Don Pepe, Donna Pipi, s mert vak volt a Pipi: Waky Na, Wakidi... s mert Szpérót a Csillagban látom, az Esthajnalban, ahogy anyám hagyta nekem ezt a csillagot valami énekével, még Balaton-előtte-korból, a Starokat - vigyázat! sok van! -, Astrókat etc. meg-megrakom a Hosszú Koporsó pályáján, vagy Long- champ-én, vagy stb. Most reggeli! Jót dolgoztam ezzel hajnalban, megér- demlek egy kis Castanedát, meg hogy délelőtt kihajolhassak az ablakon, és- ötvenkét évesen kaptam rá, de csak kicsit - cigizzek egy kicsit, meg mindenféle. Ók, akik élnek még, Samuval az élen, harsogni fogják - nem is „hozzá”!- a hátteret. A Hely Kis Szelleme fog nappal aludni velünk egy fában; éjszakázott.

„És az emberek, akiket szerettem?” - kérdeztem dón Jüant.- Velük mi lesz?- Ők is mind elmaradnak, eltűnnek - mondta.- De nincs rá mód: visszahozni őket? Nem kockáztathatom legalább, hogy velem jöjjenek?- Nem... ,Az” át fog forgatni téged, ismeretlen világokba.- De felszállhatok a buszra, vehetek egy autót magamnak, repülőjáratok vannak... és ott van Los Angeles, egyre ott van...?! Nem?- Bizony ám - felelte dón Juan nevetve. - És ott van Manteca és Temecula és Tucson.- És Tecato - tódította dón Genaro, nagy komolyan.- És Piedras Negras és Tranquitas - mondta mosolyogva dón Juan.

Mulatságosnál mulatságosabb nevek hangzanak el, így éreztem már, és...”

Ld. fentebb, a helyet.

A végén már nem volt türelmem pontosan fordítani.

TD)

S akkor már: Freudenauból - „a”! - most: Buckle Knight, Don Diego, Larissa, Scuolta, Vecellio, Don Kot, Bold Citizen, Set Your Mark, Sylax, Secret Meadow, Muscat, Mandor, Way Too Much, Asmodi, Impressionista, és Badenből:

57