Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Tandori Dezső: Dzulio és Kfaaf (próza)

TANDORIDEZSŐ

Dzulio és Kfaaf

„Akkor, ahogy az ilyesmi valamennyiünk számára mindig is a legtermészetesebb, nekilódulsz, vissza Ix» Angeles be. De már nincs visszaút Los Angeles-be. Amit egyszer otthagytál, örökre hagytad ott."

(Carlos Castaneda: Út lxtlanba)

Dzulio: 4 éves sötétbarna mén, apja Dakota, anyja Dziarska, lovagolja Andreas Suborics. A bécsi Freudenauban, a III. futamban 1991. június 23-dikán vasárnap - a Nissan-kupa volt ez a verseny, az európai harmadik-csoportos Bécsi Nemzetközi Mérföld - már nem indult. így hat ló maradt csak, a harmadik helyezésért nem járt pénz. A futamot Kfaaf nyerte, neve szintén ott a táskámon - fehér táska, egy müncheni drogériában vásároltam tavaly, és az írógépemet hurcolom benne, az írógépet, ha éjszaka írok, „beágyazom” ágyba párnák-paplan közé, a földre ülök, lábam, mint kalodába, az ágy alá dugom, fordítási munkát egyre kevésbé kell így magammal vinnem, teije- delmeset, a piros, szakrális-piros takaró, alátét etc., melyet a párizsi Roche- chouart utcában vásároltam a Pigalle kőrútjának sarkán, velem jön azért, látcsövemet göngyölöm bele, nézem a freudenaui fákat, Dzulio nem jön, soha nem jön már, a badeni helyiérdekűn mondja alkalmi útitársam, akivel végig magázódunk, nálam fiatalabb férfi, nézvén a 40-50 nevet a táskámon, go- lyóstollal a fehér műanyagra írva, mondja: azt hiszem, Dzulio halott. Keresztet rajzolok a neve mellé. Arrébb Llacca Sam, Sam Grandchamp, Sammy. Mesélek alkalmi útitársamnak, akivel másnap Badenben már - s társaságával - lazán megszervezetten találkozunk, mesélem Samu verebünket, aki most lesz tizenhárom éves, megvárom a napot, kihagyom az ARAL-kupát Gelsen- kirchen-Horstban, olyan mindegy, aztán megyek csak, egy kisebb gelseni versennyel próbálom folvezetni magam Baden-Badenra, <5, Baden-Baden, mondja alkalmi útitársam, aztán nézi táskámon: Kfaaf... ó, Kfaaf... játszotta ön Kfaafot? Mondom, játszottam, ez év júniusában, 23-dikán, Kfaaf Dzulio távollétében aránylag könnyen nyerte Ryan’s Gift és Festive Occasion előtt a Nemzetközi Mérföldet. Kfaaf: 4 éves sötétbarna heréit, apja Kampala, anyja Karens Pet, lovagolta a német H. P. Ludewig.

Nézzük a badeni vasúton a másnapi esélyeket. Nettman, igen, mondjuk, Nettman, visszatér Nettman... meg kell nézni, nem lehet kihagyni... bár erős a futam nélküle is... aztán Darevo, az utolsó futamban végső reménység bármire: Darevo... és közben Huascaran, igen, a harmadik futamban ott van Huascaran. Másnap: Nettman nem indul, Huascaran negyedik - hatból, még harmadik hellyel se hozna semmit -, Darevo negyedik vagy ötödik. Közben esik az eső, tócsák mellett, kolbászos bódé és vécé közt ücsörögve töltöm ki fogadócéduláimat, a társasághoz Huascaran csődje után csapódom, phú, Hu52