Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Merklin Tímea: A csörgősipka láthatatlan angyala (Hamvas Béla: Karnevál) (tanulmány)

közös égést, szerelmi egyesülést jelent. A raa megnyúlása folyamatos történést fejez ki. Szóval a lélek belső szikrája (a madár, a csecsemő) tejet szopik (énekel), és közben a többivel együtt szerelemben ég. Érti, hogy mi az avenraa? Mikor megértettem, letérdeltem, és hangosan sírtam...”12

A személy történetében ez döntő pont. Ez a realitás-valóság viszonyában a valóság legközepe. A hely, ahol „a forróvá lett szóértékek kidolgozása” csúcsosodik, a hely, ahol a szeretet csírázik őserővel, a hely, amelyből a mindenség, az isten és az ember származhat. Ezt látni és menni tovább, mert körül örvény van, és az örvényben nem lehet megülni, a játékban mindenki benne van... így válik a regény imaginációvá.

De milyen ember az, aki a világról ezt a képet megalkotja?

SZŐCS GÉZA

...és akiket nem

Ajánlom Odilsszeusznak és Hamvas Béla8

1. Nem volt kötelező enni a lótuszból.

2. Épp csak előnyös volt enni a lótuszból.

3. Görbe szemmel néztek arra, aki nem evett a lótuszból.

4. Aztán meg enni sem igen volt mit.

5. Úgyhogy napról napra mind többen haltak szörnyet erkölcsileg.

6. Fogyott ám a lótuszfőzelék.

7. Meg az olcsó lótuszpálinka, ittak az erkölcsi gatyátalanok.

8. Kidugta fejét a fold alól la földben járó bűn, a felejtés.

9. A palkonyai építőtelep kantinjában az az illető megintcsak félretolta maga elől a lótuszt.

10. Már nem is figyelt rá senki.

11. „Szankülottok és szörnyszülöttek"- mormolta maga elé „... szörnyszülöttek és szörnyhalottak” *

* Hamvas Bélának, a tiszapalkonyái kétkezi munkásnak, aki emlékezett még az emberiség azon korára, mikor születés, halál, szabadság és tudás egyetlen szónak csak négy évszakát jelentette - vagy négy égtáját a szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak, aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával. (1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Sha- kespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) - nos, vajon mit godnoltak volna akkor ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna.)

582