Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Merklin Tímea: A csörgősipka láthatatlan angyala (Hamvas Béla: Karnevál) (tanulmány)
MERKLIN TÍMEA A csörgősipka láthatatlan angyala (HAMVAS BÉLA: KARNEVÁL) Hamvasnak annyi arca van, ahányan olvassák - a szakrális metafizika utolsó ángy alakja, rendszerteremtésre képtelen egzisztenciálfilozófus... AKarnevál: esztétikai teljesítmény, amely gyökerekig menő kritikája korunk etikai produkciójának; időben-térben megélt karnevál-élményünk valószerű megjelenítése. A gondolkodó emberrel való találkozás mindig összeütközést jelent, s a szellemi kaland után szívesen pihen az elme valami végső konklúzióban. Ámde minden intenciózus megállapítás, melyet a befogadó indulata, netán a boldog sarlatánság, az önigazolás sarkall, egyoldalú. Ha elfogadjuk, hogy Hamvas egész életében a nagy mű megírására készülődött, vagyis minden addigi írása tulajdonképpen előtanulmány a Karneválhoz, akkor egy lehetséges megközelítést ad egy olyan regényelemzés, amely a teljes életmű gondolatai összefüggésében mozog. Ez nem azt jelenti, hogy az irodalom más jelenségeitől el akarnánk szigetelni. Saját tanulmányai, esszéi (Regényelméleti fragmentum, Metapoiesis, Az írás platonizmusa, Arle- quin, Poéta sacer) kulcsot adnak regényéhez. Természetesen lehet viszonyítani más indulatú irodalmi konvenciókhoz is, de így - éppen az indulat mássága révén - nagyobb az esély arra, hogy Hamvas és műve idegen marad. * A fegyver és az idétlenség kora. Veszélyes helyzet. Hamvas felkínálja a felelős felnőttek műfaját, a speak easy-t, amely helyet ad a személyiség szabadságának és felkiáltójelet tesz annak a mondatnak a végére, hogy a dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban. Az autentikus csevely nem a problémák feledtetése, hanem a helyzet tisztázása: az én igazságaim nem biztos, hogy egybeesnek a tieiddel, de akinek sajátja a kimondás bátorsága, annak a kimondás joga is. Ezt tükrözik a Karnevál ítéletei és kinyilatkoztatásai. Ezt a szellemteremtő bírálatot érezzük a regényben megszólaltatott hangok együttes szólamából. A világ annyira ideiglenes és tünékeny, annyira a percemberek realitása csak, hogy az egyén hangsúlya teljesen elveszett. A bizonytalanságban őrülten kergetjük a lu- nyacskát, a bujkáló bizonyost, de nem találunk semmit. A lehetetlenné vált valóságban az élet újra-átszellemítése csak a személyes megváltás, megvál- tódás központba helyezésével lehetséges. * 573
