Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - D. D. Vasziljev: Hozzászólás Dienes István előadásához (Benkő Mihály fordítása)
amint az majd a későbbi közlésekből kiderül. Az orosz nyelven megküldött szakvéleményt Benkő Mihály, a Magyar Nemzeti Múzeumnak Keletért, a török eredetű népekért, azok régi műveltségéért rajongó munkatársa ültette át magyar nyelvre. Mind a szerzőt, mind a fordítót köszönet illeti. Ezúton nyugtázzuk D. D. Vasziljevnek azt a nemes gesztusát is, hogy amikor 1990 őszén ismételten a magyar fővárosba látogatott, október 25-én felkeresett és átnyújtott egy vázlatot a pusztai lovasnépek rovásírásos rendszere születésének, terjedésének és fejlődésének általa kidolgozott menetéről. Mivel ezeket a gondolatokat a Kalocsa környéki rovásfeliratról készített végső fogalmazványa tartalmazza, ennek közlésétől e helyütt eltekintünk. Tételei úgyis hamarosan napvilágot látnak a szak- folyóiratokban, ami részletezőbb, adatokkal dúsított, szakszerűbb dolgozatainkkal egyetemben.- esván Az orosz nyelvű hozzászólás magyar változata A kalocsai csont íjrátét felirata szövegtöredék. Tizenkét rovásjelből (ezek közül kettő csak részben maradt meg!), valamint két elválasztó kettőspontból áll. A feliratot vékony vonalakkal karcolták a csont felületére, és feltehetőleg nem a fegyver készítésekor, hanem amikor azt már használatba vették. Az eurázsiai nomádok rovásírásos feliratainak összességét nézve, a szóban forgó leletnek közvetlen párhuzama akad: az íj csontlemezébe vésett felirat Tuvából, az Ajmürlüg-i temető egyik sírjából.1 Megemlítendő, hogy mindkét feliratban - túl azon, hogy rendeltetésük révén hasonlók - találhatók közös vonások: a rovásjelek megjelenítésében, azok térbeli elhelyezésében. A felirat jeleinek változatai, illetve ezeknek más kelet-európai rovásjellegű írásos emlékek jeleivel való kölcsönös megfelelései lehetővé teszik, hogy a feliratot a török nyelvű bolgár-kazár rovásírások egyik típusával rokonítsuk. A kelet-európai rovásjellegű feliratoknak napjainkig nincs sem meggyőző olvasata, sem pontos történeti-etnológiai magyarázata. Rronológiailag a különböző kutatók a Kr. u. VI-X. század közötti tág idősávban jelölik meg feltűnésük és elterjedésük idejét. E feliratok olvasását az is megnehezíti, hogy rovásjeleik hangtani jelentése nem vethető össze a belső-ázsiai türk feliratokkal. Az utóbbi évek ásatásai során nagy számban kerültek elő a kelet-európai típushoz hasonló - eddig meg nem fejtett - szövegek Belső-Ázsiában is. Jellegükben közel állanak ugyan az orhon-jenyiszeji és más régi türk rovásírásos feliratokhoz, azonban jelentős ortográfiái és paleográfiai sajátosságok jellemzők rájuk. Jeleik között találhatók olyanok is, amelyek hiányoznak az orhoni, jenyiszeji vagy a „hétfolyóközi” [a Kazah hátság alatti, a Balhas-tótól délre eső terület - a fordító megjegyzése/], illetve más körzetek jelkészletéből, viszont megtalálhatók ugyanakkor a kelet-európai rovásírásos feliratokban, többek közt a kalocsai csontrátét jegyei között is. A kelet-európai rovásírásos szövegeknek van jó néhány helyi változata. A Kalocsa környéki csontlemezre rótt feliratot azokkal a török nyelvű protobolgár [ősbolgár] törzsekkel hozhatjuk kapcsolatba, amelyek a Kazár Kaganátus alattvalói voltak, és a Kaukázus északi előteréből a Kárpát-medence irányába nyomultak. A felirat keletkezési ideje nem tehető korábbra a Kr. u. 890-es éveknél. Feltételezhető, hogy az íjászkészség tulajdonosa kabar vitéz volt, aki ezen időben - a magyar törzsszövetséggel együtt - költözött a Kárpát-medencébe. (Fordította: Benkő Mihály) 1 D.D.Vasziljev: Korpus tjurskih runiceskih pamjatnikov bassejna Jeniseja. Leningrad, 1983. 46., 81. 548
