Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Dienes István: Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (Előzetes közlemény) (tanulmány)
DIENES ISTVÁN Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (ELŐZETES KÖZLEMÉNY) 1. A rovásfeliratot egy hosszúkás, faragott csontlemezen találtuk. Az említett csont egy olyan nyíltartó tegez tartozéka, amelyen mind a tegez szájrészének fedelét, mind ennek oldalsó, külső felületét csontlapokkal burkolták. A tegez fedéllemezének levélcsokros mintája, valamint az épebb oldallemez töredékes végén látható - pontbeütéssel hangsúlyozott - bekunkorodó végű palmetta árulkodik a lelet koráról: ezek a magyar honfoglalás idejére keltezhető darabok, ilyen díszítésű emlékek a Kárpát-medencében csakis a korai magyar csontművesek műhelyéből kerülhettek ki. Ez a tény a felirat korát is egyértelműen meghatározza: nem kerülhetett földbe korábban a 895. esztendőnél. 2. E faragott csontdarabokat - mint ismeretlen eredetű tárgyakat - a Magyar Nemzeti Múzeum Restaurátor Osztályától vettem át még az 1964. évben. Tettem ezt azért, mert a műhelyben kallódtak, noha elképzelhető volt, hogy törzsanyagunkhoz tartoznak. A rovásfeliratot magam fedeztem fel - még a 60-as években - az öt darabra roppant (vagy utóbb széttört?) épebb oldallapon, amikor annak töredékeit igyekeztem összeilleszteni. Györffy György professzor szíves segítségével már akkoriban felismertem a nagyszentmiklósi rovásfeliratokkal való rokonságát. Ennek bizonysága, hogy 1972-ben megjelent könyvemben, amelynek kéziratát még 1969-ben lezártam, a nagyszentmiklósi kinccsel foglalkozó bekezdés végén egy odavetett mondatban szóba hoztam ezt a feliratot.1 Szükségesnek láttam a tényt rögzíteni, mert akkoriban a nagyszentmiklósi kincset még a korai magyar korszakhoz kötöttük, nem pedig a késői avar időkhöz. A feliratot bemutatni ugyanakkor nem tudtam, nem is akartam, mert a kézirat elkészültéig eltelt öt év alatt nem akadtam rá a tárgy lelőhelyére, noha értékelése szempontjából ez perdöntő lett volna. 3. Még két további évtized sem vezetett semmi eredményre, pedig közben előkerült az avar korból való szarvasi rovásfeliratos tűtartó is, amelynek igen nagy híre kélt.2 Ezen alkalomból - 1985. ápr. 23-án - az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszéke, valamint a szegedi József Attila Tudományegyetem Altajisztikai Tanszéke közös szakmai megbeszélést rendezett, amelyre magam is hivatalos voltam. Az ülésszak végén szóba hoztam az általam őrzött honfoglalás kori csontlemez rovásjegyes feliratát, de nem arattam túl nagy sikert vele, hiszen mindenki a lelőhelyéről faggatott, erre nézve viszont nem tudtam semmi bizonyosat mondani. 4.1989-ben, miután vészesen közelgett a finnugristák 7. nemzetközi kongresszusa (Congressus Septimus Internationalis Fenno-Ugristarum — Debrecen, 1990.), arra a szilárd elhatározásra jutottam, hogy ezen alkalomból - akár lelőhely nélkül is - okvetlenül bemutatom a rovásfeliratot, nehogy már valaki is azt higgye rólam, hogy rejtegetem ezt a figyelemre méltó darabot a szakma elől. Még az 1989. esztendő első felében mozgósítottam a rovásírás hazai kutatóit (nevüket betűrendbe szedve a következő 537
