Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Balázs Attila: A fekete víz (Arabeszk-töredék) (kispróza)
gyertyával lecsurgatott hordókra várva, a halőr lámpása szakadatlan lenn imbolyog a parton, víziholtak ingét villantja, lakodalmas kutyák loholnak el, denevérek lógatják álholtra magukat az Arany Igazság fogadó padlásán, és Bákij neveletlen népe is parázson járja a rózsaszínhasú bankókirálynak.- Mégis - gondolta Liliána, - mégis az élet ez, a táncba hívható, szüntelen reménykedő élet, és a fénylő arcokat vitte még magával, míg a hold nem merült el udvarába hideget jelentve. S a partot járó vízben egyszercsak ott volt Bilotus, lesunyt szemhéja alól lesve, gyógyulatlan sebét mutogatva!- Odalentről jön ez, honnan Dóró küldi fel mángorlóból klienseit! Pöffedt potentát volt előtte, farkaskoldus, besúgó vagy sintér! Nyilván becsapta Dórót, és most itt sunyit! Partra vetett hal lesz odébb, vízberánt, ha segítek rajta! Kő alatt van az, ki elbánik véle, hengerítsük el a követ róla! - Nagy fehér kígyóval összecsapva, felkavarták a vizet mederig, Liliána csónakot kötött el, s visszanézve még látta, hogy nem bírnak egymással. Merettyűk száradoztak a vedlő füzesben, őszi mutatvány, a dinnyések nem sietnek a zsúfolt, közös fedél alá, lenabrosz bugyrában Nemtudomkát
