Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)
Hogyan élted meg az ún. konszolidációt? Én 56 eszméjét nem árultam el, lelkem mélyén mindig erkölcsi iránytűmül szolgált. Amikor 1962 őszén hazalátogattam, barátaim hülyének néztek, mert nem voltam hajlandó október 23-án házibuliba menni. De meg kell mondanom, a kádárizmust, minden kezdeti iszonyata dacára, a konszolidáció ter- rorisztikus jellege ellenére, mi is megettük... Azt, hogy ostorlámpa lett a Körúton, s százforintos antilopcipőt, százforintos pulóvert lehetett kapni... Mi, azok a fiatalok is, akinek már nem lehetett különösebb illúziója a Kádár-rendszer iránt. Életed meghatározó módon kötődik Lengyelországhoz, a lengyel kultúrához, történelemhez. Ennek 1956-ban gyökerező eredetéről beszélj! Arról már beszéltem, hogy egy időben kőművesinasként a Lékai-téren építettem a szocializmust. Mi ott laktunk, a háború alatt még Pilsudskiról elnevezett tér sarkán. Amikor anyám 3—4 évesen sétálni vitt, mindig meghúzogattam Pilsudski bácsi bajszát. Mármint a domborműben megörökített Pil- sudskiét. A magyarral egyszerre tanultam meg azt, hogy létezik lengyel. Nekem is meghatározó élményem volt Rákosi Viktor Hős fiúk című könyve, meg Gracza György ötkötetes szabadságharc-története. A bennük végighúzódó lengyel szál hozzámöltötte a múltat, de a jövendőt is. Nagy élményt jelentett lengyel tudatom formálódása szempontjából Szentiványi Jenőnek A lembergi sasfiak című könyve is, amely a várost 1919-ben lengyelek számára megvédő gyerekhősökről, s azokról a cserkészekről szólt, akik 1920-ban a Visztulánál harcoltak a bolsevikok ellen. Nekem még megadatott, hogy cserkész legyek, így Szentiványi lengyel cserkészhőseit kamyújtásniyra éreztem magamtól. S közvetlenebb lengyel élményeid genézise? 1956 nyarán kinn voltam biciklivel egy barátommal a Tátrában. Tátralom- nicon egy campingben - a camping akkor még teljesen ismeretlen volt Magyarországon! - összejöttünk egy magyar egyetemista csoporttal, amelynek vezetőjét Tibi bácsinak hívták. Hozzám képest idős emberként maradt meg az emlékezetemben. Velük együtt azután rengeteg lengyel ismeretséget kötöttünk. Augusztus utolsó napjaiban. A poznani munkásfelkelés után két hónappal. Elképzelheted, mekkora volt a fraternizálás a lengyelek és a magyarok között. Mennyire voltatok tájékozottak mindarról, ami Poznanban történt? Viszonylag jól! Honnan? Először is a .magyar sajtóból. Mint gépírásos röplap közkézen forgott Adam Wazyk verse, a Poéma felnőtteknek... A poznani népmozdulásról szinte mindenki tudott. Talán ehhez a Petőfi Kör is hozzájárult. Bár én csak egyetlen 477
