Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)
Mennyi idős voltál akkor? Noha 56-ban nem számított az életkor. Tizennyolc éves. Én a magyar demokratikus hagyományokról nem tudtam, mert hogyan tudtam volna. A dzsentri családi tradíciókban én nem bukkantam ennek a nyomára. A demokrácia számomra egy volt a népivel, a népi demokrácia egy a sztálinizmussal. Viszont követendő példaként ott lebegett előttünk a jugoszláv szocializmus, a jugoszláv demokrácia. Honnan tudtuk volna, hogy humbug az egész... Azonkívül Nyugat magatartása is arra késztette az embert, hogy elvesse mindazt, ami fogalmilag, ideológiailag hozzátapad. Mert a jugoszláv szocializmus léggömb-voltával ugyan nem voltunk tisztában, de azt a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy a Nyugat mint szolgáltat ki, mint ad el bennünket jaltai tejtestvérének 1956-ban... Ha tehát nincs beavatkozás? A forradalom leverése után tudtam a munkástanácsokról, de azzal nem voltam tisztában, hogy ott mi folyik. Szerintem egyértelműen valahol a jugo- szláv-féle szocializmus talaján álltak. Ha nincs a szovjet intervenció, biztos vagyok benne, hogy létrejött volna a jugoszláv szocializmusnak egy Nagy Imre által megjavított változata, s ez lassan átalakulhatott volna polgári demokráciává. Am azt hiszem, e folyamat első szakasza a Nyugatnak éppúgy nem lett volna az ínyére, mint a Keletnek. Tudniillik a magyar Szabad Európa egyértelműen egyfajta restaurációs propagandát folytatott. 1956 őszén is. Semmi demokratikus alternatívát nem mutatott fel a magyar társadalomnak, a lengyel Szabad Európával szemben, amely például nagy szerepet játszott 1956-ban a nemzeti kommunista pártvezér, Gomulka népszerűsítésében. Ez utóbbi ugyanis tisztában volt azzal, hogy a sztálinisták elleni harcot csak az általa, Gomulka által vezetett tábor vívhatja meg eséllyel. A magyar Szabad Európa még Nagy Imre ellen is napokon át ágált. Ezért kaptunk mi a jugoszláv példa után. De képzeld el, micsoda kudarca egy nyugati hideg- háborús propagandának, ha egy győzelemre vitt nemzeti felkelés után szocializmust építenek - még ha annak jugoszláv változatát is -, s még ha, mint később bebizonyosodott volna, csak átmenetileg is. A Nyugatnak e kudarctól való félelme is hozzájárult ahhoz, hogy Szuezért „lemondott” Budapest ilyen jellegű győzelmének lehetőségéről. Ma már mindenki okosabb az akkori valósjánál, én magam is, de nem arról kérdezel, hogyan látom ma 56-ot, hanem arról, hogy miként éreztem, érzékeltem az akkor átélteket és történteket. Igen. De még 56 történetében is sok a tisztázatlan kérdés. Nyilván, még sok minden kikutatandó 56-tal, és 56 előzményeivel kapcsolatban. A társadalom tiszteletreméltó fegyelmének okai is elemezendők. A reformkommunistákon túli rendszerellenes mozgalomkísérletek története még feltárandó. Az 56-os élőkép azonban alapvetően nem fog megváltozni. Tisztelnünk kell mindenkinek 56-hoz való viszonyát, amennyiben az nem gyalázkodó, és nem törekszik kisajátításra. 476
