Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)
nagyságos asszony volt. Ez utóbbi jelzős összetételben nincs semmiféle éle. Arról van szó, hogy a háború előtt is érzékeny volt a szociális problémákra, s nekem is beszélt róluk. Anyám e beállítottsága révén nyilván könnyebben viselte el lelkileg a deklasszálódást. Tehát azt lehet mondani, hogy te valamiképpen híve voltál a szocializmusnak'? Az azért túlzás, de amikor 1956. október 24-én a sógorom reggel azt mondta, vége a tervgazdálkodásnak, de örökre, akkor én azt hittem, hogy hülye. Élt bennünk, hozzám hason ívásúakban is, hogy a múlt rendszerhez képest szükség van társadalmi igazságosságra, s ehhez elveiben ez közelebb van, mint az, ami 1945-ben kimúlt. Vagyis ezt a rendszert kell, és meg is lehet javítani. Amit Woroszylski Magyarországi naptójában leír, hogy tulajdonképpen senki sem volt a szocializmus ellen, az igaz. Legalábbis mindaz, amit én 1956-ban átéltem, ezt tanúsítja. Hacsak nem egy dolog... Éppen a fentebb elmondottak miatt, szólj róla részletesebben. Számomra iszonyú élmény volt, talán még november 4-énél is nyomasztóbb, amikor november első napjaiban... Hát, ez az. Nem tudom pontosan mikor... elfoglalták a Maros utcai ávós-házat, -laktanyát, s azt hiszem, a szomszédos házban létrejött valamiféle párt, Forradalmi Keresztény Ifjúsági Párt..., ami abban különbözött az Ifjúsági Keresztény Forradalmi Párttól..., hogy... S számomra az volt a borzalmas, hogy az a hallatlan társadalmi, nemzeti összefogás, ami október 23-tól jellemezte forradalmunkat, megrepedezett. Talán az én tudatomban erősebben, mint a valóságban. Ma már tisztában vagyok vele, hogy ez egy nyilvánvalóan logikus folyamat volt. De akkor ez majdhogynem sokkolt. Belebetegedtem. Az az érzésem támadt, ha ez így megy tovább, minden elcsúszik jobbra. Valamiféle restauráció lesz. Sokan megörülnek majd, ha ezt a Te szádból hallják. Ötvenhat csodája többek között abban áll, hogy nemcsak az áldozatkészségnek, hanem a tanulságoknak is a leggazdagabb tárháza. Ne feledd, hogy alig tíz évvel voltunk a háború után: a mi tudatunkban két eshetőség volt, vagy egy megjavított, jugoszláv típusú szocializmus... Tíz évvel voltunk a háború után: vagy egy háború előtti rendszer restaurációja. Azt hiszem, hogy - legalábbis Budapesten - az eseményekben aktívan részt vevők többsége előtt sem volt más alternatíva. Túlságosan egyértelműen fehér vagy fekete volt a képlet. így a leghatározottabb meggyőződésem volt november elején, az említett pártalakulás nyomán, hogy igenis fennáll a jobbratolódás veszélye, s hívei között előbb-utóbb szét kell csapnunk. November 4-e azután megint tisztává tette a helyzetet. 475
