Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)
KOVÁCS ISTVÁN Köreink bezárulása BESZÉLGETÉS ENGELMAYER ÁKOSSAL Engelmayer Ákosról több legendát hallottam. Az egyik a Lengyelországba - korabeli fogalommal szólva - disszidáló fiatalemberről szól. A másikat Gömöri Györgytől hallottam az 1970-es évek közepén, aki elmesélte, hogy 1956 októberében az Ostrom utca torkolatában találkozott veled - hosszú ideig utoljára. Viharkabát volt rajtad, s a nyakadban géppisztoly. Manapság sokan festenék le 56-os képüket ilyennek. De én, mint említettem, jó másfél évtizede kaptam ezt a történelmi mozaikrajzot rólad. S ha akkor hitelesnek elfogadtam, most miért kételkednék benne? És mégis... Másfél éve testközelből lehetek tanúja annak, hogy 56-ról szólva mindig megrendülsz, a torkodon akad a szó, s legszívesebben hallgatnál, mintha a Teremtés utáni hirtelen csönd lenne legméltóbb ahhoz a 13 naphoz. Mégis, ha már az egy hónapig érvényes betétlappal Lengyelországba kerékpározó, majd onnan kilenc hónap múlva lengyel feleséggel rövid időre hazatérő Engelmayer Ákosról nemegyszer beszéltél, szólnál-e erről a másik legendáról? Nem szeretem a legendát, noha rólam kétségtelenül több is kering, de a legenda fogalmába beletartoznak a csoda elemei is, és - nehogy a szerénytelenség vádja éljen, mondjuk azt - a valótlanság elemei is... Hogy az Ostrom utcában találkoztunk-e és mikor, arra nem tudok választ adni. Tény az, bogy a Széna tér tájékán tettem, amit tettem, és nemcsak ott, hanem november 4-én a Móricz Zsigmond körtéren, utána még hol itt, hol ott. Amiért nem szeretek beszélni erről: az én életemet, gondolkodásomat tulajdonképpen pályafutásomat ez a tizenhárom nap határozta meg. Amit el lehetett olvasni 56-ról, azt elolvastam, segítettem a kronológia megírásában, s én fordítottam azt magyarról lengyelre. Némi túlzással elmondhatom, percnyi pontossággal tudtam, hogy mi történt 1956-ban. A harmincadik évforduló előtt Vásárhelyi Judit készített egy 56-os visszaemlékezéskötetet? olvasókönyvet? gyerekeknek. Nem tudom, megjelent-e végül? Neki meséltem el legapróbb részletességgel élményeimet. Eljutottunk október 25-ig, a Parlament előtti vérengzésig, amelyet a Petőfí-híd pesti hídfőjénél éltem át, a járda mentén, az úttesten hasalva. Ettől kezdve élményeim nem egyeztek az általam ismert kronológiában rögzített események időpontjaival. Amikor erre rádöbbentem, megvilágosodott előttem a krónikás iszonyú felelőssége, s azt mondtam Juditnak: itt hagyjuk abba. Mert nem akarom, hogy mai tudásomat visszavetítsem az akkori időkre. Hogy ezt az elhatározásomat mennyire komolyan vettem, arra bizonyság lehet az is, amikor 1986-ban magánlakásokban, templomokban 473
