Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - HOMMAGE A MANSFELD PÉTER - ROMEK STRZALKOWSKI - Jan Sandorski: Romek Strzalkowski halála (Szenyán Erzsébet fordítása)

elindultunk a híd felé. Mielőtt elköszöntünk volna egymástól, Kozlowska kijelentette, hogy szerinte a Biztonsági Szolgálat ölte meg Romeket.”

Romek szülei, az igazság keresése során elszenvedett kudarcaik ellenére, nem hagytak fel próbálkozásaikkal. Nem riasztotta vissza őket az sem, hogy orvul rálőttek az apára 1956. július 31-én, amikor fia sírjánál imádkozott. És az sem, hogy megszüntették a nyomozást az egyetlen szemtanú ellen, aki a poznani Törvényszéki Orvostani Intézet szakvéleménye szerint egyértelműen hamis tanúvallomást tett Romek halálával kapcsolatban. A szülők a legfelső fórumokhoz fordultak. Anna Strzalkowska Varsóba utazott, hogy tragédiáját az akkor még köztiszteletnek örvendő Gomulkának mondja el, a szerencsétlen anyát azonban nem engedték az ország vezetőjének színe elé.

Lassan elveszett a szülők minden reménye, hogy sikerül tisztázni gyermekük halálának körülményeit, aki oly tragikus, ugyanakkor oly fennkölt módon írta be nevét az 1956-os poznani véres csütörtök történetének lapjaira.

Romek emléke ma már nem csupán a megtört s már nem élő édesanyáé. Föléledt a város lakóinak tudatában, és közös kincsükké vált. Az elnyomott társadalom drámáját jelképező épület előtt a golyózáporban magasra emelt nemzeti színű zászló már akkor hírnöke volt azoknak a változásoknak, amelyek 1980 augusztusához vezettek. Poznanban már soha senki sem felejti el, hogy azt a zászlót Romek Strzalkowski - 1956 véres csütörtökének zászlóvivője - emelte magasra.

(Szenyán Erzsébet fordítása)

465