Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andrzej Friszke: 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában, 1956-1980 között (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
ellenzék az államtól független intézmények létrehozásának programját fogalmazza meg, amely inkább azt a tevékenységi stratégiát idézi emlékezetünkbe, amelyet a tizenkilencedik század fordulóján a Nemzeti Liga követett. A ROPCiO-ban a revizionizmust érintő állásfoglalás még kritikusabb volt, noha a témát általában megvitatták. Viszont ez a sajátos mozgalom olyan hazafias hagyományokra hivatkozott, amelyek az 1945-öt megelőző időszakból datálódnak, amint azt az Opiniában Wojciech Ziembinski által prezentált Egy lengyel kalendáriuma példázta. A ROPCiO-csoport hajlamot mutatott arra, hogy lebecsülje az 1956-os cezúra jelentőségét, noha nem tagadta azt. Az ezzel az évvel foglalkozó ritka írások egyikében Ziembinski ezt írta: „Csak amidőn 1956. júniusában Poznan népe azt mondta: elég, és szabadságot és kenyeret követelt, ért véget a megszállás sztálinista éjszakájának lidércnyomása. Ezt a tendenciát erősítette meg a »lengyel október«. A független lengyel szellemért vívott küzdelem azonban még nem fejeződött be. Ugyanaz a párt, amely a Lengyel Köztársaság legkiválóbb polgárainak ezreit börtönözte be, kínozta meg és gyilkolta le, folytatja a harcát a különbözőségünk és nemzeti kultúránk megsemmisítéséért”. A szovjetizálás folyamata, a történelem meghamisítása és a vallás elleni kampány tovább folyt. A munkásosztály ellenőrzése érdekében a munkástanácsok megsemmisítését határozták el, míg a pártliberálisok már 1957- ben szétszórták azokat a diákokat, akik a demokráciát választották. Érdemesnek látszik megemlíteni, hogy Ziembinski valószínűleg az első ellenzéki aktivista volt, aki megpróbálta újra életre kelteni 1956. júniusának tradícióit - már 1976. júniusában kérte, hogy mondjanak [emlékező] szentmisét a varsói Szt. Jakab-templomban, amelybe az ellenzék (mind a későbbi KOR, mind a ROPCiO) számos tagja járt. Az Opinia tájékoztatott arról a miséről is, amelyet a poznani munkásnyugtalanság 22. évfordulóján celebráltak (1978-ban). Ezt az évfordulót a krakkói Robotnik szerkesztői is figyelemben részesítették, amelyben egy nagy elemző cikk volt 1956. júniusának tapasztalatairól. Egyik vezércikkében az Opinia felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalom átvétele után Gomulka különböző erők: a pártapparátus, a Szovjetunió és a „testvér”-pártok gazdasági szükségleteinek nyomása alatt találta magát. „De Gomulka csak azoknak az erőknek engedhetett, amelyek léteztek. Nem tehetett így a társadalom nyomása alatt, mivel ilyen nem volt. A társadalmi nyomás hiányzott, amióta nem bukkantak fel, avagy azonnal elfojtódtak azok a központok, amelyek pontosíthatták volna a sajátos követeléseket, és cselekedhettek volna a megvalósulásukért, s mintegy kívülről ellenőrizhették volna a hatalom manővereit és magatartását”. Ez szembenáll Kuron és Zbrucz véleményével, és közel van Jedlicki téziseihez. A szerző nem tagadta a tömeges társadalmi aktivitás meglétét, de megjegyezte, hogy ez spontán jellegű volt, és híján volt a tudatos, szervezett nyomásnak. A Forradalom nélküli forradalom című könyvében Leszek Moczulski felerősítette Jedlicki tézisét, és Októbert mint egy nagy manipulációt osztályozta. A varsói Politechnikában és a zerani gyárakban tartott gyűlések „Legalább két héttel azután” kezdődtek, „hogy »Wieslaw« elvtárs bemutatta a Politikai Bizottság ülésén a teljes cselekvési programját, és közleményeket osztott ki egyes elvtársak között. A tömeges demonstrációk irányított stádium voltak, noha nem nélkülözték a hitelességet vagy a spontaneitást. De ez 442
