Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Pawel Machcewicz: Június és október (Tömegmozgalmak Lengyelországban, 1956-ban) (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)

Még egy példa ez időből, Wroclawból, ahol a helyi állambiztonsági rendőrség szerint: „1956. október 22-én a diákok gyűlést szerveztek a Grünwald térre. A szónokok ... követelték a szovjet csapatok lengyel területről való eltávozásával kapcsolatos döntést, magyarázatot a Rokosszovszkij elvtárs által előkészített coup d’etat-ra, a Varsó körül elhelyezett fegyveres erők távozását és a Katyn-kérdés hivatalos magyarázatát. Szovjetellenes jelszavakat kiabáltak. A gyűlés hosszúra nyúlásának köszönhetően a résztvevők kisebb csoportokra bomlottak, amelyek egyike elpusztította a Lengyel-Szovjet Baráti Társaság hirdetőtábláit, és hasonló módon cselekedett a Központi Pályaudvarnál, ahol a vörös zászlókat is leverte, amelyeket aztán elégették. A tüntetők néhány üzletben letépték Rokosszovszkij elvtárs portréit, máshol meg a Sztálin és Sztálingrád nevet tartalmazó utcanévtáblákat. Az utolsó csoportot, amely körülbelül 500 emberből állt a központi pályaudvar környékén, a Polgári Milícia oszlatta szét”.

Az 1956. októberi tömegmozgalom hasonlóan általános természetű volt, mint a júniusi poznani fölkelés; különböző visszakövetelésekre összpontosult, és olyan áramlatokat és témákat foglalt magába, amelyek nyilvánvalóan teljesen széttartóak voltak.

Miként a néhány hónappal korábbi, poznani esetben, a társadalom szerte az egész országban az állambiztonsági köztestületek ellen irányuló nézeteiről tett tanúságot. A gyűlések az Allambiztonsági Közbizottság feloszlatását követelték, és azok megbüntetését, akik felelősek a törvény uralmának megsértéséért és bűnösek a különösen durva elnyomásban. A munkahelyeken követeléseket fogalmaztak az állambiztonsági rendőrség informátorainak fölfedésére, és gyakran bántalmazták azokat a személyeket, akiket az emez intézménnyel való együttműködéssel gyanúsítottak. Számos helyen az ellenséges érzületű tömeg összegyűlt az állambiztonsági rendőrség székházánál, és betörte az ablakokat. Ez volt a reakció a félelem és tehetetlenség éveire.

A júniusi poznani eseményekkel analóg jelenség volt a vallásos, vagy másként mondva, a pro-klerikális érzelmek kitörése. Vallásos énekeket énekeltek a gyűléseken, és a leggyakoribb követelés az 1953-ban bebörtönzött Wyszynski prímás szabadon bocsátására, a korábban egyházmegyéjükből elmozdított püspökök visszahelyezésére, az iskolai vallásoktatás újrabevezeté- sére és a feszületeknek az osztálytermekben való elhelyezésére vonatkozott. Más, ekkoriban kifejezésre juttatott kívánságok még tovább mentek. Például egy vasúti javítóműhely Ostrow Wielkopolskihan követelte az egyházi ünnepek hivatalos újrabevezetését. A helyi állambiztonsági rendőrség jelentette, hogy „Pulawyban a Szerkezettechnikai Vállalat gyűlésén, amelyet a vezetőség szervezett, az alkalmazottak követelték, hogy a katonák és a tűzoltók járjanak egyházi szertartásokra. A gyűlés a himnuszok eléneklésével zárult”.

Eme változásokat jelképezheti egy Zalewo falubeli (Olsztyn vajdaság) esemény, ahol a helyi általános iskola tanárai Bierut és Rokosszovszkij arcmását feszületekre cserélték föl.

A poznani eseményekhez hasonlóan 1956 októberében a tömegmozgósítás legerősebb elemei a nemzeti érzelmek voltak, amelyek a gyűlések és tüntetések többségének uralkodó tónusát adták. A jelképek területén ez a trend kifejezésre jutott a hazafias dalok és a nemzeti himnusz által, ama követelés révén, hogy hozzák vissza a lengyel hadsereg hagyományos fejfedőjét a szovjet

408