Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Györkei Jenő: Szovjet katonai intervenció Magyarországon (1956. október 23.-1956. november 4.)
Nasszer tanácsadójaként. Az agg „hadvezér” elmúlt nyolcvanéves és mint nyugalmazott hadseregtábomok Moszkvában él. A parancs október 23-án jött! Október 23-án délelőtt, a hadtestnél elrendelték a harckészültséget. Délután Andorpov nagykövet telefonon utasította Lascsenkót, hogy csapataival induljon Budapestre. Aki azonban közölte, amíg Moszkvából parancsot nem kap, ő egy lépést sem tesz. De ekkor már jártak a motorok és az operatív csoport indulásra készen állt. Néhány percre, hogy Gerő Ernő rádióbeszéde elhangzott, megérkezett a moszkvai parancs és a gépezet beindult. Az operatív csoportot a harckocsik és a páncélozott járművek ármádiája követte. Az élen egy nehéz harckocsi haladt, majd ezután egy könnyű, páncélfelderítő kocsiban Lascsenko és szűk törzse. Mögöttük egy nagyméretű, nehéz páncélkocsi. Az operatív csoport magyar idő szerint éjfélre Budapestre érkezett. Tehát nem felel meg a valóságnak az, ami a szovjet irodalomban olvasható, hogy a különleges hadtest október 24-én kapta a parancsot a beavatkozásra (Voennoj Isztoricseszkij Zsurnal, 1989. szeptember). A különleges hadtestet október 25-én 17 óra 45 perckor a Romániában állomásozó Golikov tábornok hadseregéből az Abaturov vezérőrnagy vezette 33. gépesített hadosztállyal erősítették meg. Lascsenkótól tutajuk meg (VIZS, 1989/IX. szám), hogy 1956. november 2-án a Varsói Szerződés fegyveres erőinek parancsnoka I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja Szolnokra rendelte őt - és ott kiadta a harci feladatot, hogy november 4-én hajnali öt órakor kezdjék el „az ellenforradalmi zendülés” felszámolását Budapesten. Ennek érdekében a hadtestet harckocsikkal, tüzérségi eszközökkel és légideszantegységekkel erősítette meg. Az erősítésül kapott csapatok közt volt egy légideszant-hadosztály Moszkvából és Ogyesszából egy összfegyvememi hadosztály. A Moszkvából érkezett légideszant-hadosztály repülőgépeivel evakuálták a szovjet tisztek családtagjait, akik már korábban is Magyarországon tartózkodtak. És itt el kell gondolkozni. Nagy Imre és kormánya Szuszlowal és Miko- jánnal tárgyal a szovjet csapatkivonásokról. November 3-án a Parlamentbe érkezik M. Sz. Malinyin hadseregtábomok, a Szovjetunió Fegyveres Erői vezérkari főnöke helyettesének vezetésével egy katonai delegáció, melynek tagja F. F. Sztyepcsenko altábornagy, a Szovjetunió Fegyveres Erői politikai főcsoportfőnökének helyettese, valamint a különleges hadtest vezérkarfőnöke, M. G. Scselbanyin vezérőrnagy. Megállapodnak teljes részleteiben a kivonulásról. November 3-án este az Erdei Ferenc vezette delegáció, Maiéter Pál, Kovács István és Szűcs Miklós már csak azért megy Tökölre, hogy aláíiják a megállapodást. Ez volt november 3-án este, de a szovjet tárgyalófél már az előző naptól kezdve tudja, hogy 4-én mi fog következni! Lehet, hogy Lascsenkónál ez csak egy jó „hadicsel”-nek számított. Ahogy a török tette Török Bálinttal. November 4-én, moszkvai idő szerint 05 órakor felhangzott a harckocsik és páncélozott járművek rádióiban a támadást jelző szignál, és moszkvai idő szerint 07.30 órakor ellenőrzésük alá vonták a dunai hidakat, és megszállták a Parlamentet. November 4-e eredménye a különleges hadtest parancsnoka beszámoló386