Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Hegedűs B. András: Poznan-Budapest, 1956

23-a előtt, amikor a poznani bíróság előtt megkezdődik a tárgyalás a felkelés résztvevői ellen. A Hétfői Hírlapban Novobáczky Sándor Poznani tanulságok1S címmel ír hosszabb elemzést. A pert pozitívként értékeli, nem tartja koncepciós pernek, hangsúlyozza a védekezés és a vita lehetőségét. Az ösz- szehasonlítás alapja természetesen nem a normális polgári perrendtartás, hanem az azt megelőző évek koncepciós és terrorperei. Valószínűleg Novobáczky cikkében jelenik meg a ma már idézett jelszó, persze még nem skandálható formában. „Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat...” Október 23-a előtt Novobáczky mondja ki a lényeget: a petőfi köri vita és a poznani zavargás rosszindulatú összebogozása révén csaknem sikerült a visszarendezés, és majdnem megtörtént a második sztálinista restauráció. Az első, ugye, 1955. márciusban volt.

Befejezem. Az október 23-a utáni lengyel-magyar kapcsolatok gyérek voltak és közismertek. Gomulka rehabilitálása serkentette az október 23-i tüntetést. A klasszikussá vált jelszavakat a bevezető már idézte. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Nagy Imre-kormány, ha nagyon is relatív segítséget, de csak Gomulkától és Titótól kapott, egy-egy távirat formájában.17 Nem sokra ment vele a magyarság, de akkor ez bizonyos reményt jelentett.

Úgy gondolom, hogy Magyarországon nem ismertek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának és Titkárságának határozatai a magyar forradalom végnapjaiban. November 1-jén a LEMP Politikai Bizottságának ülésén a PB elítélően, szó szerint negatívan nyilatkozott a szovjet csapatok magyarországi bevonulásáról. Határozatba foglalják, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt szerint a magyarországi néphatalom és a szocializmus vívmányainak megőrzését a magyar népnek, és nem külső beavatkozásnak kell megoldania. November 4-én, vasárnap, az intervenció után néhány órával ugyanez a testület, a Politikai Bizottság ismét napirendre tűzi a magyar ügyet. Két nappal a szovjet-lengyel határtalálkozó után már azt javasolja (nem utasítja!), a lengyel ENSZ-képviselőnek, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatos amerikai határozati javaslat ellen szavazzon.

Kommentár nemcsak azért nem szükséges, mert kevés idő áll rendelkezésemre. Jelenlegi ismereteink szerint már csak egyszer foglalkozik a lengyel vezetés a magyar üggyel: november 24-én, amikor 100 millió zloty segítséget ajánlanak fel Magyarországnak, hogy a többi szocialista ország támogatásával egyetemben gyorsan el lehessen tüntetni a háborús romokat a félig romba döntött Budapesten.

379