Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

resszussal szembeni állásfoglalás már a CSKP vezetésében való bizalomról való szavazás volt. A vita lezárására vonatkozó döntésnek volt egy másik oldala is; kijelölte a közeljövő feladatait: „teljes erővel bekapcsolódni a min­dennapi vitákba és kíméletlenül harcolni az ellenséges nézetek ellen”. A lát­ható cél - bosszút állni a kongresszust követelők felett és a lakosság figyelmét a nagypolitika problémáitól a mindennapi élet dolgaira irányítani. A CSKP központ felhívására a funkcionáriusok felléptek a kongresszust követelők ellen, majd ezt felülvizsgálat és levélváltások követték. Fokozatosan likvi­dálták az engedetlenségnek még a kísérleteit is. A nem kommunista pártok­nak megtiltották a tagtoborzást, az egyházak állami ellenőrzését megerősí­tették. A CSKP KB rezolúciója 1956 szeptemberében felújította a szakszer­vezetek teljes alárendeltségét. Az engedetlen főiskolásokat „iskoláik bezárá­sával” fenyegették. Az írókat a kongresszusi határozat visszavonására kész­tették, egy évre rá sikerrel. 1956 eseményei Csehszlovákiában két hónap alatt - április és május - elvesztették lendületüket. Az SZKP XX. kongresszusával kezdődő társadalmi mozgást elfojtották már a kezdetén, és nem fejlődött jelentősebb össznemzeti aktivitássá. Ennek több oka volt. Senki a főbb szereplők közül - a kommu­nista vezetés, valamint a bírálat és reform hullámának nevezhető erő - nem volt felkészülve egy összeütközésre. A kommunista vezetésnek nem volt kon­cepciója a társadalmi gondok megoldására, hiányzott kezdeményezőkészsége, soraiban világnézeti differenciálódásra került sor, ami szakításhoz vezethetett volna, és egy alternatív program kidolgozását is lehetővé tette volna. De a CSKP vezetésének egysége megszilárdult, és épp konzervatív alapon. Sikerrel igyekezett megújítani és megtartani az események ellenőrzését, hogy az elé­gedetlenség ne fejlődhessen széles népmozgalommá. Szándékosan illúziókat élesztett, és ebben az irányban nagyra értékelhette az elmúlt két év élet­színvonal-növelő intézkedéseit. Ez a tény egyike volt azon fő okoknak, amely visszatartotta a munkásokat a kritikusok és reformisták támogatásától. Si­került eltitkolnia és kizárnia az erős ellenállás és robbanás egyik fő forrását - a közelmúlt politikai pereiről és rettenetéiről szóló jelentést. A CSKP ve­zetése megtartotta a politikai testületek tagjainak szilárdságát és engedel­mességét, megakadályozta a múltról szóló viták kifejlődését, és ezzel meg­védte magát a nyilvánosság nyomásától. A bírálat és reformáramlatból hi­ányzott az egység, az egyes irányzatoknak nem volt idejük egyesülni, köze­ledni egymáshoz; nem volt pontosan behatárolt programjuk és követeléseik a hatalommal szemben. Bírálataikban eltűntek az össztársadalmi, általános politikai „nagy kérdések”, például a szabadság, demokrácia, a Szovjetunióhoz való viszony, a csehek és szlovákok kapcsolata. A kritikai és reformáramlatból hiányoztak a politikai személyiségek, akik a mozgalom élére állhatták volna, és még nem alakult ki tömegbázisuk sem, bár szimpatizánsokat szereztek, nem sikerült eljutniuk a munkások közé. 362

Next

/
Thumbnails
Contents