Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

resszussal szembeni állásfoglalás már a CSKP vezetésében való bizalomról való szavazás volt. A vita lezárására vonatkozó döntésnek volt egy másik oldala is; kijelölte a közeljövő feladatait: „teljes erővel bekapcsolódni a mindennapi vitákba és kíméletlenül harcolni az ellenséges nézetek ellen”. A látható cél - bosszút állni a kongresszust követelők felett és a lakosság figyelmét a nagypolitika problémáitól a mindennapi élet dolgaira irányítani. A CSKP központ felhívására a funkcionáriusok felléptek a kongresszust követelők ellen, majd ezt felülvizsgálat és levélváltások követték. Fokozatosan likvidálták az engedetlenségnek még a kísérleteit is. A nem kommunista pártoknak megtiltották a tagtoborzást, az egyházak állami ellenőrzését megerősítették. A CSKP KB rezolúciója 1956 szeptemberében felújította a szakszervezetek teljes alárendeltségét. Az engedetlen főiskolásokat „iskoláik bezárásával” fenyegették. Az írókat a kongresszusi határozat visszavonására késztették, egy évre rá sikerrel.

1956 eseményei Csehszlovákiában két hónap alatt - április és május - elvesztették lendületüket. Az SZKP XX. kongresszusával kezdődő társadalmi mozgást elfojtották már a kezdetén, és nem fejlődött jelentősebb össznemzeti aktivitássá. Ennek több oka volt. Senki a főbb szereplők közül - a kommunista vezetés, valamint a bírálat és reform hullámának nevezhető erő - nem volt felkészülve egy összeütközésre. A kommunista vezetésnek nem volt koncepciója a társadalmi gondok megoldására, hiányzott kezdeményezőkészsége, soraiban világnézeti differenciálódásra került sor, ami szakításhoz vezethetett volna, és egy alternatív program kidolgozását is lehetővé tette volna. De a CSKP vezetésének egysége megszilárdult, és épp konzervatív alapon. Sikerrel igyekezett megújítani és megtartani az események ellenőrzését, hogy az elégedetlenség ne fejlődhessen széles népmozgalommá. Szándékosan illúziókat élesztett, és ebben az irányban nagyra értékelhette az elmúlt két év életszínvonal-növelő intézkedéseit. Ez a tény egyike volt azon fő okoknak, amely visszatartotta a munkásokat a kritikusok és reformisták támogatásától. Sikerült eltitkolnia és kizárnia az erős ellenállás és robbanás egyik fő forrását - a közelmúlt politikai pereiről és rettenetéiről szóló jelentést. A CSKP vezetése megtartotta a politikai testületek tagjainak szilárdságát és engedelmességét, megakadályozta a múltról szóló viták kifejlődését, és ezzel megvédte magát a nyilvánosság nyomásától. A bírálat és reformáramlatból hiányzott az egység, az egyes irányzatoknak nem volt idejük egyesülni, közeledni egymáshoz; nem volt pontosan behatárolt programjuk és követeléseik a hatalommal szemben. Bírálataikban eltűntek az össztársadalmi, általános politikai „nagy kérdések”, például a szabadság, demokrácia, a Szovjetunióhoz való viszony, a csehek és szlovákok kapcsolata. A kritikai és reformáramlatból hiányoztak a politikai személyiségek, akik a mozgalom élére állhatták volna, és még nem alakult ki tömegbázisuk sem, bár szimpatizánsokat szereztek, nem sikerült eljutniuk a munkások közé.

362