Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

pont kapta meg, és kiadta az utasításokat: a vita nem csúszhat bele „mellékes kérdésekbe”. Ugyanígy a CSKP XX. kongresszusán visszautasította a vitát ezekről a dolgokról, különösen Zápotocky. Nem ismerték még Hruscsov titkos beszédét Sztálin bűneiről. Azt Novotny csak 1956. február 26-án kapta meg, amikor a delegáció többi tagja már visszatért Prágába. Másnap Siroky referált a CSKP vezetésének a kongresszus eredményeiről, anélkül, hogy ismerte volna Hruscsov beszédét és március 2-án megvitatták a területi és járási funkcionáriusoknak szóló referátumot. Sztálin kritikájáról ebben nem esett szó, és a jelenlévők nem fogadták el Novotny követelését, hogy beszéljenek Sztálin személyi kultuszáról (még mindig csak ő ismerte Hruscsov beszédét, a CSKP vezetése nem olvasta el). A funkcionáriusok nagy látogatottságú gyűlései (március 6-án és 7-én) nem titkolták elégedetlenségüket a semmitmondó referátummal kapcsolatban, amely nem adott megnyugtató választ kérdéseikre. Sokan a CSKP vezetésének ténykedését látták e mögött, amit gyakran kritizáltak. A legtöbb kérdés Sztálinra vonatkozott, az előadók tanácstalanok voltak (Zápotocky egyébként azt állította, hogy az SZKP XX. kongresszusa nem foglalkozott Sztálinnal). Az elégedetlenek, nemcsak a kommunisták, a Sztálinról folytatott vita kérdéseivel a sajtóhoz fordultak. Az írók, szakszervezetek és az ifjúság lapjai írtak a személyi kultuszról és nyílt vitát sürgettek.

Az SZKP XX. kongresszusának megvitatása más irányt vett, mint azt a CSKP vezetése akarta és elrendelte.

A vita második része március végén kezdődött. Ennek a központjában Sztálin kritikája és annak a CSKP-ra vonatkoztatása állt. A CSKP vezetésének március 24-i vitája, amelyen Novotny beszámolt Hruscsov beszédének tartalmáról megmutatta, hogy nem értették meg, vagy nem akarták megérteni a XX. kongresszus jelentőségét. A vezetésben túlsúlyba került a Gottwald kritikájától való félelem és igyekezett elkerülni a törvénytelen politikai perekről folytatott vitát. Ezt a kerületi és járási funkcionáriusok vitája követte, többségük Sztálin bűneinek leleplezésétől megrendült, megijedt. Kevesen vitáztak, főleg azok, akik Sztálin védelmében léptek föl és követelték, hogy az adatokat ne hozzák nyilvánosságra. Április 10-től a vita a CSKP alapszervezeteiben, vagyis közvetve a nyilvánosság előtt folyt.

A CSKP vezetése azt várta, hogy a bejelentett decentralizáció és a további készülő változások, mint például A. Cepicka visszahívása funkciójából és bűnössé való kikiáltása (a CSKP KB Politikai Bizottsága tagja, miniszterelnök-helyettes és védelmi miniszter volt) irányt szab majd a zajló vitáknak. Az eredmény éppen ellentétes volt, a CSKP-n belüli ideológiai szakadás elmélyült. A szervezetek többségét a határozatok nem érdekelték és a tisztségviselők többsége már le akarta zárni a vitát. A szervezetek és funkcionáriusok kis része folytatta csupán tovább a bírálatokat. Csalódtak a CSKP vezetőségének határozataiban, azokat elégtelennek ítélték. Nőtt azoknak a száma, akik nem hittek a vezetés képességében a szükséges politikai változások megtételére. Csalódásukat a CSKP rendkívüli kongresszusa összehívásának követelésével nyilvánították ki. A kongresszus feladata lett volna, hogy felvázolja a korrekció útját és hogy új vezetést válasszon. A gondolat teijedni kezdett, főként Prágában; májusban már 425 alapszervezet nyilatkozott a kongresszus mellett.

360