Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - EGY '56-OS "HISTÓRIÁS ÉNEK" - Herbert Egon: A sopronkőhidai fegyház balladája (vers)

Feltartott kézzel mennek a fegyencek És kezdődik oly módszeres verés,

Hogy ordításuk messze száll a tájon És hátra van még a tizedelés,

Mit a vadászok parancsnoka kívánt,

Mert zendülésért tizedelés jár.

Nem rajta múlt. A főhadnagy megóvta,

Ez volt hálája s egyben veszte már,

Mert másnap leváltották, sorsa betelt.

Levette szürke tiszti zubbonyát.

Emléke előtt bús vigyázzban állunk,

Ember volt, aki tartotta szavát.

Mit mondhatnék, mit el nem mondtam eddig? Mit mondhat még a rabtudósítás?

Minden szavam igaz volt mit leírtam, Búcsúzik hát a fegyenckrónikás.

Az őszi égen sötét felhők szállnak,

A háztetőkön csillog már a dér.

Fekete varjak baljós károgása Hosszantartó, kemény telet ígér...

328