Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A KÖZÖS SZABADSÁGÉRT - Jerzy Hofman: Egy grafika keletkezésének története (Szenyán Erzsébet fordítása)

3. És amikor a moszkvai PRAVDA címlapjait el öntötték a Magyarország elleni brutális agressziót leplező álnok kijelentések:

„A magyar nép tehát meggyőződhetett arról, hogy legjobb barátai a Szovjetunió népei.”

akkor tiltakozásul erre a hamis hangra megszületett az a grafika a tankok által szétlőtt utca fölött himbálódzó csorba haranggal, melynek nyelve egy hátrakötözött kezű, fejjel lefelé lógó élettelen test. Magát a „csata utáni tájképet” viszont a 12 évvel korábbi varsói felkeléskor rögzítette emlékezetem. S bár 1956 történelme a mi fővárosunk iránt kegyesebbnek bizonyult, ki ne tudhatta volna, hogy az északi hadseregcsoport páncélos hadtestei már „ante portás” álltak?

P. S.: Ma, 35 évvel később, amikor valóra válnak azok a célok, amelyekért a magyarok a sztálinizmus elleni harcukkal felébresztették Európa lelkiismeretét, az említett grafika publicisztikai tartalma elvesztette egykori mondanivalóját.

Megmarad azonban az a kesernyés, a harcolók tapasztalatai által megerősített tudat, hogy minden emberi jogokért folytatott harc, amelyet a totalitarizmus kalapácsával, és az ideológiai önteltség sarlójával próbáltak elnyomni, ugyanolyan volt Magyarországon ’56-ban, mint Lengyelországban ’44-ben vagy Novocserkaszkban ’62-ben, Kandaharban és Heratban a ’80-as évek közepén, a „Wujek” bánya bejáratánál 1981-ben, a Tienanmen téren, Szumgajtban, Tbilisziben, Bakuban, Vilniusban vagy az ostromlott Vuková- ron.

A KÖZÖS SZABADSÁGÉRT.

(Szenyán Erzsébet fordítása)

307