Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Hanna Adamiecka: Láttam Magyarországot I-VII. (Tischler János fordítása)

Érezzük, hogy a velünk való kézfogás ezeknek a sötét, nyirkos éjszakában a szovjet tankoktól hemzsegő országutakon őrködő fiúknak reményt ad.

János mesterien veszi a kanyarokat. Elhagyunk egy hosszú, a falvakból Budapestre húst szállító teherautó-oszlopot.

A reggel még mozdulatlan és kihalt gyárak kéményei most ontják magukból a füstöt. Véget ért a sztrájk. A nemzet teljes támogatást nyújt a forradalomnak és a kormánynak.

Árpi terveket sző: „Holnap munkába megyek, esténként jelentkezni fogok az osztagomban. Ezért holnap már tolmács nélkül kell boldogulnotok.”

Az egyik utolsó őrhelyen, már közvetlenül a város előtt elmondják nekünk, éppen most haladt át erre negyven tank.

Á városban az ellenőrzési pontok még sűrűbbek. Megint elámulunk a példás fegyelmen. Most a sötétből autós őrjárat bukkan elő, elállja az útunkat, ellenőrzi az iratokat.

Viccelődünk, érdemes volna idehozni a rendőreinket, és beiskolázni őket a nemzetőrökhöz. A szívünkbe remény költözött. Ez a csodálatra méltó rend, fegyelem, nyugalom, komolyság megengedi nekünk azt a feltételezést, hogy a folytatódó fegyveres beavatkozás ellenére minden jól fog végződni.

Szívélyesen elbúcsúzunk két derék barátunktól, megbeszéljük, holnap délelőtt 11 órakor értem jönnek. Nem, nem holnap, hiszen már november 4-e, éjjel két óra van.

Lefekszünk aludni. Négy órakor lövések ébresztenek bennünket. Megkezdődött a támadás Budapest ellen.

(Sztandar Mlodych, 1956. XII. 03. [H] 2-3. o.)

(Fordította: Tischler János)

Megjegyzés a fordítótól: végignéztem az újságot egészen az év végéig, sőt 1957januárjáig, de sehol sem volt a folytatás, már nem engedték közölni. így összesen 7 rész jelent meg, 1956. november 24-25-tői 1956. december 3 -ig. Cl'ischler János)

281