Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Hanna Adamiecka: Láttam Magyarországot I-VII. (Tischler János fordítása)
is saját szemünkkel kívántuk megnézni a második intervenciót, amely még nem érte el Budapest külterületét. Másodszor pedig ellenőrizni akartuk azon külföldön terjesztett rémhíreket, miszerint fegyveres horthysta bandák folyamatosan érkeznek Ausztriából. Legfőképpen; ellenőrizni akartuk az egymásnak szerfelett ellentmondó híreket a híres, győri székhelyű Dunántúli Forradalmi Bizottságról. Beszálltunk az autóba, amely értünk jött a Munkácsi Mihály utcai hotelhez; Wiktor, Marian, Zygmunt, [Zygmunt Rzezvchowski tudósító - T. J.], én, Árpi mint tolmács, és János. Ne csodálkozzanak az utasok meglehetősen nagy létszámán. A forradalom idején minden közlekedési eszköz befogadóképessége kitágult, mint a gumi. Előfordult, hogy Budapest utcáin olyan „Warszawa”-val utaztam, amelyben nyolc ember volt, nem számolva azokat a géppuskákat, amelyekkel fel voltak fegyverkezve a fiúk. Előbb még elmentünk a Szabad Nép egykori épületéhez, ahol benzinnel és utazási engedéllyel láttak el bennünket. Indulás. Az országúton Elhagyjuk a város külső területeit. Katonák a felfegyverzett nemzetőrökkel együtt lövegeket állítanak fel. A lövegek kicsik, és nem sok van belőlük. Csak a város után látszik, hogy esett a hó, amely sötétes piszkosszürke réteggel borítja be a mezőket. A legfrissebb eseményekről beszélgetünk. Tegnap megrázott bennünket az a hír, hogy Kádár János elhagyta a Parlament épületét. Ettől kezdve 3 napon át semmit sem lehetett hallani róla. Akkor nem láttuk előre, hogy Kádár távozása egy másik kormány megalakítását jelentette. Hajlamosak voltunk ezt egész egyszerűen a politikai élettől való visszavonulásokért kezelni. A város körül csend van. Nemzeti zászlóval díszített teherautók haladnak tova. Mögöttük motorkerékpárok. Halk dübörgéssel egy feldíszített tank gurul el. Elhagyjuk a várost, és a kihalt, csendes településeket. Elhagyjuk a mozdulatlanságba dermedt gyárakat. Sokáig egyetlen szovjet tankot sem látunk. Csak Komárom környékén, a mezőn tűnik fel szürke tömegük. Hatvan km-re Budapesttől találkozunk az első, fegyveresekkel megrakott szovjet páncélosokkal. Elhaladunk mellettük - és újra csend. Ácson Első megállóhelyünk az út mentén fekvő Ács. Takaros kocsma, a kályhában élénken lángol a tűz. A hideg Budapesten elszoktunk már a meleg belső tértől. Mindannyian a lehető legközelebb húzódunk a tűzhöz. Enni itt sem igen van mit. Ezért száraz Badacsonyit iszunk, a vendégszerető házigazda egyre újabb és újabb palackot hoz a pincéből. A kocsma kis belsejében egyre szűkebben vagyunk. Falusi gazdák érkeznek, hogy szót váltsanak a jövevényekkel. Még egy munkás is eljön a közeli cukorgyárból, aki beszél oroszul. Közlésünknek, hogy lengyelek vagyunk, mágikus ereje van. Az emberek beszélni kezdenek. Megtudjuk, hogy éjszaka nagylétszámú tankoszlop haladt át Komárom irányába. A városban elfoglalták a hidakat és a vasútállomást. Megszállták a székesfehérvári repülőteret is. A parasztok időrendben beszélik el az események menetét falujukban. 277
