Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Hanna Adamiecka: Láttam Magyarországot I-VII. (Tischler János fordítása)

politikai, függetlenségi követelések foglalták el, és nem a gazdasági követelések voltak elsőrendűek. Ezt az AVH-s terror, a fölülről kényszerített lojalitás, a valódi szabadság hiánya váltotta ki. Ezek vitték ki a tömegeket az utcákra.

Előző magyarországi tartózkodásom alkalmával szörnyű dolgokról meséltek nekem, amelyeket nehéz volt elhinnem. Például, 1947-1949 között az idős emberek tömeges kitelepítését hajtották végre Budapestről vidékre. Ezt a régi polgári-burzsoá elemek eltávolításának nevezték.

Lépten-nyomon rehabilitált, fél-rehabilitált, vagy rehabilitálásra váró emberekkel találkoztam. Nem köztörvényes bűnösök ők, akadtak köztük világhírű pedagógusok, matematikusok, irodalmárok, filozófusok, akiktől megvonták a jogot a tudományos kutatásoktól, az alkotás jogát, és az ellenség címkéjét ragasztották rájuk.

Az értelmiség diszkriminációja, és minden bátrabb gondolat ellenségesnek minősítése az előző időszakban hatalmas méreteket öltött. Egyidejűleg vakon, és a magyar adottságokhoz való alkalmazkodás nélkül ültették át saját területükre a szovjet tapasztalatokat, a szovjet technikát, a szovjet oktatást, írtam a Petőfi Körnek szentelt beszámolómban már arról: előfordult az is, hogy a szovjet középiskolás tankönyvek voltak kötelezőek a felsőfokú tanintézményekben.

És végül a Magyar Dolgozók Pártjának gyengesége, amelyről még külön fogok írni.

Azért vetem fel mindezeket, hogy alátámasszam válaszomat arra a kérdésre, miért éppen ilyen formát öltöttek a magyarországi események.

Erről a nép dühe, az egész nemzet igazságos, mindent átfogó haragja határozott.

Az érkezésem utáni első éjszakát a Szabad Ifjúság szerkesztőségében töltöttem. Mindenki a Szabad Nép vezércikkéről beszélt, amelyben hivatalosan először adtak az igazságot megközelítő értékelést a forradalomról. A cikk megállapítja, hogy a nemzet kelt föl, és nem a provokátorok egy maréknyi csoportjának műve ez.

E nap késő estéjén Nagy Imre szólalt meg a rádióban. A hangszóróknál összegyűltek a nyomdászok, a szerkesztőségeket védő katonák, és az újságírók. Nagy Imre arról beszélt, hogy a felkelést nem mint ellenforradalmat, hanem mint nemzeti-demokratikus mozgalmat kell megítélni. A kormány az elmúlt időszak hibáit helyrehozó és jóvátévő programon munkálkodik. Minden gyárban munkástanácsokat kell alakítani. Ki kell dolgozni a falufejlesztés új programját. Az ezekben a napokban keletkezett forradalmi tanácsok és bizottságok fogják irányítani az ország életét. A kormány tűzszünetről szóló utasítást adott ki. Feloszlatják az AVH-t, és megalakítják a felkelőkből, munkásokból, katonákból valamint régi rendőrökből álló nemzetőrséget. A szovjet kormánnyal folytatott tárgyalások eredményeként, ezen az éjszakán a szovjet tankok kivonulnak Budapestről.

Döntést hoztak az új állami címerről, amely a hagyományos Kossuth-cí- mer lett. Nemzeti ünneppé nyilvánították az 1848-as forradalom évfordulóját, március 15-ét.

A szerkesztőség ablakain túl a lövések egyre ritkábbak. Reményekkel telve hajtom álomra a fejemet a szerkesztőségi szoba padlóján, remélem, hogy

257