Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban
Intézet előtt. Számos helyen, az utcákon nagy ládákat helyeztek el, amelyekbe az emberek bőven szórták adományaikat. A segítség felajánlásának sokféle formája alakult ki. A rádió és az újságok naponta tájékoztattak, hol lehet vért adni, milyen számlára kell befizetni az adományokat. Ehhez adalékul néhány számadat: „október 27,-november 9. között a Lengyel Vöröskereszt a lengyel társadalom segítségnyújtása keretében a következőket küldte a Magyar Vöröskeresztnek: légi úton - 795 liter vért, 415 liter plazmát, 16 500 kg vérhelyettesítőszert, szérumot, gyógyszereket és kötözőszereket, 4000 kg tejport, 8000 kg különböző gyógyszert és kötszert. Előkészületben van egy 24 tonnás szállítmány, amely pl. 15 000 kg lisztet, 6000 kg gyógyszert és kötszert tartalmaz. A legközelebbi szállítmányokban - többek között - 52 000 kg lisztet, 20 000 kg heringet, 15 000 kg befőttet és lekvárt küldenek. Külön szállítmányokat képeznek az építési anyagok.” A hetilapok írásainak hangneme szimpátiával és támogatással teli, november második felében azonban ezek többsége már nem tesz közzé állásfoglalást. Külön meg kell említenem, a frissen keletkezett egyetemi lapokat is, amelyek túlnyomórészt fényképeket közöltek a magyar forradalomról, és annak eltiprásáról is. Néhány szám után többségüknek betiltás lett a sorsa. Befejezésül az Express Wieczorny 1956. október 30-i jegyzetéből idézek, ez jól megvilágítja a lengyel sajtó az év őszi arculatát: „... Mit lehet mondani azokról, akik mint Louis Saillant, a Francia Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, a tragikus magyar eseményeket ellenforradalmi és fasiszta puccs- nak nevezik? Mit gondoljunk a francia L’Humanite szerkesztőségéről, amely megfeledkezve a lengyel események megítélésében egy héttel ezelőtt elkövetett hibájáról, ismét hamisan értékeli a helyzetet, ráadásul a felkelőket mint a hitleri hadsereg volt szövetségeseit becsmérli? Hogyan értsük Walter Ulbrichtnak, a NSZEP első titkárának kijelentését - aki cáfolva azt, hogy a sztálinizmus valamikor is létezett volna az NDK-ban -, könnyű szívvel egyenlőségjelet tesz a liberalizálás követelése és a kapitalizmus visszatérése közé. Végül; hogyan értékeljük a moszkvai sajtó és a moszkvai rádió hangját, és a SZU képviselőjének fellépését a BT-ben, akik a magyarországi forradalmat csökönyösen kémek és szabotőrök összeesküvésére vezetik vissza? Ha valóban igazságként fogadnánk el ezeket a hangokat, és az események ilyen megítélését, akkor arra a szomorú következtetésre kellene jutnunk, hogy valójában nagyon gyenge és törékeny a szocialista rendszer, ha ilyen könnyű mozgósítani ellene az egész nemzetet. Szerencsére az igazság más... A nagy demokratikus mozgalom, amely vérrel mossa le a sztálinizmus hitványságát, amely a szabadsággal és a nemzeti szuverenitással párban haladó szocializmusért harcol - ez az igazság Magyarországról. így érezte át ezt a lengyel nép. így értékelte ezt a mi vezetésünk. Túlságosan is jól ismeijük történelmi tapasztalatokból, hogy az objektív információk hiánya hogyan gyakorolt befolyást a jugoszláviai események téves megítélésére. Személyes tapasztalatokból ismerjük, hogyan próbálták hamisan ábrázolni nemzetünk nemes és forró nekilendülését. Ezek olyan dolgok, amelyek következményeikben veszélyesek lehetnek. 251
