Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Pomogáts Béla: Elvetélt eposz, avagy történelem töredékekben (tanulmány)
POMOGÁTS BÉLA Elvetélt eposz, avagy történelem töredékekben* Mind az első, mind a második világháborús magyar regényirodalomnál fel kell figyelni arra, hogy bizonyos ritmuseltolódással követte az irodalom ezeket a történelmi eseményeket. Mégpedig két alkalommal tért hozzájuk vissza: két periódusban, s a kettő között szinte egy teljes évtized telt el. Az első periódus, magával a történelmi eseményekkel egyidejű, ekkor a közvetlen beszámoló, a tapasztalatok közvetlen összefoglalása történt meg. Az első világháború esetében például Tabéry Géza Át a Golgotán című frontregényében vagy Kaffka Margit Két nyár című regényében, amely a hátország életét és a keserveit örökítette meg, vagy éppen Tersánszky Viszontlátásra drágám című regényében. A második alkalommal pedig már magasabb nézőpontból, bizonyos tapasztalatoknak és tanulságoknak a birtokában foglalta össze ezeknek az eseményeknek a történetét a regényirodalom. Pontosabban értelmezni és magyarázni kívánta ezeket az eseményeket. Ilyenek voltak Zilahy Lajos első világháborús regényei: a Két fogoly és a Szökevény vagy azok a könyvek, amelyek Zilahy első regényéhez hasonlóan az első világháborús hadifogságnak egy szélesebb perspektívából történő ábrázolását adták. így Kuncz Aladár Fekete kolostora., amely már túl kívánt lépni a közvetlen megfigyelés, ábrázolás és élménybeszámoló körén. Ezt nagyon pontosan vette észre a harmincas évek vége felé a párizsi kiadás alkalmából Denis de Rougemont, aki Kuncznak ezt a könyvét a „bebörtönzési mítosz” példája- és remekeként mutatta be. Nyilvánvaló, hogy egy könyv, amelynek az értelmezése során a mítosz fogalma egyáltalán szóba kerülhet, másként értelmezi az eseményeket, mint egy közvetlen tapasztalat alapján született regényírói alkotás. Ugyanezt a kettősséget lehet megtalálni a második világháború után, amikor is szinte az eseményekkel egyidejűleg olyan közvetlen és személyes beszámolók születtek, mint Nagy Lajos Pincenaplója, Szép Ernő Emberszag, Kassák Kis könyv haldoklásunk emlékére című személyes jellegű művei, Darvas József Város az ingoványon vagy az erdélyi Asztalos Istvánnak író a hadak útján című krónikái. Bizony évek, sőt évtizedek teltek el, amíg a második világháborúnak egy nem közvetlen közelből, hanem már bizonyos távlatból történő megítélésére egyáltalán sor kerülhetett. Először talán Szabó Pál Az Isten malmai című regényében, később pedig olyan művekben, mint Bóka László Alázatosan jelentem, Sánta Ferenc Ötödik pecsét, Thurzó Gábor A szent és leginkább Cseres Tibor Parázna szobrok című regényeiben. A regény- irodalomnak ugyanis meg kellett küzdenie a világháborús tapasztalatokkal, és ez a küzdelem nyilvánvalóan ki volt szolgáltatva azoknak a politikai viszonyoknak, amelyek között ez a távlatteremtés és számvetés bekövetkezett. Meg lehet figyelni tehát, hogy a nagy történelmi eseményekkel szinte egyidejűleg vagy nagyon rövidesen ezek után a közvetlen személyes mozzanatokat tartalmazó, történelmi távlatot természetesen nem adó beszámolók következnek, majd eltelik néhány esztendő, megteremtődnek *Előadás a Tokaji írótáborban, 1991 augusztusában. 200
