Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
KÁRASZ (üvölt) Ideges?! Itthagyja az egész csapatot a szarban! Békés Endre és Debreceni Dezső a János vitéz, illetve Bagó jelmezében komótosan elindulnak Bányai után. BÉKÉS Jó éjszakát! DEBRECENI További jó munkát! KARASZ (magánkívül) Állj! Hová mentek?! BÉKÉS A mi jóságos direktorunk után. DEBRECENI Haza, Péterkém. Lefeküdni, alukálni. Késő van. KARASZ Azt hiszitek, ez az én magánügyem?! Vagy a Steineré?! A ti bőrötökre megy! DEBRECENI Péterkém, én színész vagyok. Én eljátszom a szerepet, betartom a rendezői utasításokat, ez az én dolgom. Hogy mit mutatunk be, az nem az én dolgom. BÉKÉS így igaz. Nekünk, színművészeknek, Péterkém, ami a próbatáblára ki van írva, az szentírás. De hogy mi kerül a próbatáblára... STEINER ...az sohasem a színészen múlik, de nem ám! Rendezőkém, mikor szerepet oszt, sohasem emlékszik rá, hogy a színművészre számíthat-e vagy sem, ott volt-e, mikor az ég dör- gött, vagy sunyin letélacholt... Jó éjszakát gyerekek. Dezsökém, ma nem viszel haza egy pár üveg sört? BÉKÉS Steiner papa, maga itt büfés vagy mi a túró? STEINER Én általános hátramozdító vagyok, fiam, mondtam már. De te kimondottan egy Kovács Gyurka vagy, ahogy így elnézlek ebben a János vitéz ancugban. BÉKÉS (valami sötét fenyegetést sejt) Kovács Gyurka? Az mi, ha szabad érdeklődnöm? STEINER Szabad. Az, fiam, huszárfőhadnagy. És ennek a darabnak a főszereplője. A Dezsőt meg az isten is Kádár Pistának teremtette. Na, nem kell sör? Szép álmokat! Van még néhány színész a társulatnál... KARASZ (fenyegetőn) Az biztos. És az is biztos, hogy NEKÜNK jó az emlé- kezeTÜNK. DEBRECENI (visszatáncol) Na jó, de itt csak totojázunk... Meg a Bónyai is lelépett... STEINER A mi jóságos direktorunk ránk bízta a többit. BÉKÉS (habozva) Akkor most mi lesz? STEINER Végigmegyünk a darabon. Böbe súg, ő tudja kívülről. Nesze, tiéd a Kovács Gyurka (néhány lapot Békés kezébe nyom), tiéd a Kádár Pista. (Debreceninek is ad pár lapot) Ki van még ebben a képben? BÖBE AMici. STEINER (Kárászhoz) Micike. Tűzről pattant magyar leányzó. KARASZ Sárikám, megpróbálod? SÁRI Adjátok ide. STEINER Akkor kezdjük. (Békéshez) Te kimész. BÖBE Kintről cigányzene. STEINER (a János vitéz-beli közhuszárokhoz) Ti lesztek a cigányok, stimmt? VALKÓ Harasó. KARASZ (gyorsan föleszmél) Gyerekek, ez még nem szereposztás! Nehogy valami félreértés legyen! Szerepet majd én osztok, de most még én sem ismerem ezt a... ezt az... ezt az egészet. Ez csak olyan... izé... STEINER Olvasópróba. KARASZ Igen, olvasópróba. Szerű. Szerűség. Féle. Békés, Debreceni, Valkóék bólogatnak, kimennek. Kintről cigányzene. BÉKÉS Most öntsétek a szíveteket abba a hegedűbe! Úgy muzsikáljatok, hogy még az öreg szent Dávidot is megríkassátok! Utánam! Békés Endre spiccesen bevezényli a cigányokat, akik valamennyien a János vitéz-beli közhuszár jelmezüket viselik. Békés kezében a szerep. Bele-belenéz. BÉKÉS Ácsi! Kolompár Peti! Eins! VALKÓ (mint Kolompár Peti térdrezu- han) BÉKÉS Zwei! (Kolompár a két tenyerére esik) Cimbalom! (két huszár-cigány magasra emeli a cimbalmot) Drei! (a térdelő hátára teszik) És most, hogy a szívem meghasadjon! (énekel) A belgrádi hegyek alatt Három piros rózsa fakad, Egyik orcám bús haragja, Másik szívem indulatja, A harmadik, a harmadik Piros vérem zuhatagja. 12
