Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
Csak egy marad s harsog tovább a szó:- kórházaink majd sorba mind gyógyító bárok lesznek - és tiszta szerelemtől máris nyögnek a fehér ágyak. Az ápolónők egyszemélyben apácák és szép pszichiáterek, s mint hajdan az ágytálakat, úgy hordják és viszik köztünk a testi, lelki békét. A hófehér köpenyeken már hatóságilag tilos a zseb! A megritkult hazát és nemzetet a kilottyantottak helyett elönti majd a friss sereg. Kezükből, mint a trikolor repül a lusta grafikon és meg sem áll, csupán a lomnici csúcson. Vagy még tovább?... Igyen, harsog a tett újra, ám csak az asztalok felett. 7 S ha ez sem lenne így elég, az ihlet szárnya, mint a kócsag a fekete víz tükréről mit is adhatna mást fölvillantja tehát Nekik a legmeggyőzőbb ráadást, hogy végre Itt a Tiszta Szó! Mától csak az ragyog! Többet ennél és itt ki adhatna és ki adott s e történelmi perc átlényegítve a napot Istók tolláról fényesen, mint az arany kakas rikolt: — Itt a Tiszta Szó!... A Tiszta Szó!... - És oly ragyogó éggel, akár a pásztorok szava, akik minap és nem a Gellért hegynek oldalán, de falkáik úsztatva berken át,- ahogy nekem szólt erről Beszti és Pili, a két gulyás, - mocsár szigetjén verték a tanyát.
