Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Voigt Vilmos: Folia Estonica I.-Észtország a fordulat előtt
ként balti sem, hiába próbálkoztak ezzel többen is). Ezért üdvözöljük e kiadványt: Végre! Sokrétű ez az első kötet. Kilenc témakörben több mint 40 írást közöl, gyakorlatilag észtektől. Bereczkiné előszava elmondja, hogy az észt szerzőktől származó írások fordításai eredetileg egy, a Baltikumról szóló kiadvány számára készültek, ám a lett és litván részek sohasem születtek meg, közben a történelmi események meghaladták a terveket. Az észt részek szerkesztőit mi sem dicséri jobban, minthogy most, 1988 és 1992 között ugyanezt a válogatást alapul lehetett venni e kötet számára. Esztek mindig büszkén említik, hogy 1988-ban a Baltikum csendes (?) forradalma úgy kezdődött, hogy észt egyetemisták felvonultak a régi észt zászló (kék-fekete-fehér) alatt. Ezt követték majd a litvánok, és a tőlük megszokott habozás után a lettek is. Dicsősége az (1632-ből származó!) tartui egyetemnek, az 1869 óta megrendezett nagy észt dalosünnepélyeknek, hogy ez a tüntetés nem spontán mozgolódás maradt, hanem évszázadok önérzetének újbóli megnyilvánulása. A kötet első írása az 1989. december elsején, az Észt Nemzeti Egyetem jubileumán bemutatott drámai-lírai szöveg: amelyet egészében kellene idézni. („Észt föld fiai vagyunk ... kezünkben van múltunk és jövőnk ... gonosz álomból ocsúdva újra látunk ... szabadok vagyunk már ...”) Ezt esszészerú írások követik az észt nyelvről, a kétnyelvűségről, az észt elbeszélésmódról, az észt kultúráról, a soknépú szovjetunióbeli öntudatról, az észtek karakterológiájáról, identitástudatáról, településtörténetéről, régészetéről, régebbi és századunkbeli történelméről. Természetesen a tegnapelőtt és a tegnap eseményeiről esik a legtöbb szó. Történelmi szemle, az európaiság, a nemzetiségi kérdések, az emberi jogok, a legutóbbi évek eseményeinek sokoldalú bemutatása olvashatók. A pártok, a gazdasági élet, szinte egyenként az észtországi kisebbségek (természetesen leginkább az ide vándorolt oroszok, ám a németek, tatárok, inkerik, mások is), az észt kultúra intézményei (egyetem, dalosünnepek, költészet), legvégül a vallás kérdései kerülnek szóba. A közölt szemelvények újságokból, folyóiratokból származnak, olvasható a forrásmegjelölés is. Néhány előadás, ünnepi beszéd is helyet kapott, pontosabban mindezek részletei. Ez a megoldás elfogadható, hiszen csak így lehetett ennyi mindenre kitérni, ám inkább népszerűsíthető, mint tudományos szövegeket eredményezett. Bereczki Gábor és Urmas írásai is ilyen, tájékoztató jellegűek. Minthogy az idézett müvekben sincs pontos irodalmi hivatkozás, végül is a kötet nem tartalmaz ilyen forrásanyagot. Kár. Természetesen először is arra gondolunk, hogy e kötetet hasonlóknak kell követni. Hogy csak az említett témakörökre utaljunk vissza, hiányzik pl. az észtországi svéd vagy cigány lakosság megemlítése. Pedig ennek is van jó szakirodalma. Az észtek néphitéről, „pogány” vallásáról, a szetukról, az észt népi kultúra pravoszláv (!) vonásairól sem olvashatunk. Hiányzik az észt zene, balett, képzőművészet megemlítése is. Érdemes volna pontosabban beszélni a korai észt történelem, régészet, embertan eredményeiről is. Gondolom, lesz még kötet a sorozatban e témák számára is. Nyilvánvaló, hogy nem mindegyik írás „tudományos” felfogásával érthetünk egyet. De hát nem is szaktudósok írták ezeket, meg aztán egymástól is eltérnek. Feltűnő, hogy a nemzeti önbecsülés mellett milyen erős a pesszimizmus, az önmagukban is hibát keresés késztetése. Köszönjük, hogy ezt is bemutatta a kötet, noha az ilyen általánosításokkal még kevésbé érthetünk egyet. (Pl. az észt csakugyan szorgalmas és megbízható nép — ezt nem tette tönkre az utóbbi néhány emberöltő.) Érthető, hogy ez első kötet a nagyközönség számára készült. Am követnie kell olyan évfolyamoknak is, amelyek immár teljes tudományos vértezetben mutatják be az itt csak megpendített kérdéseket. Azt hiszem, számunkra (és észt barátaink számára is) igen hasznos lenne egy kapcsolattörténeti témájú kötet: az észtek és magyarok sokrétű találkozásairól ugyanis a közhelyek és a néhány lapos áttekintések szintjén túl nincs ugyanis pontos képünk. A mai észt társadalmi-politikai helyzet is megérdemelne egy külön kötetet. Az észt kultúra intézményeinek egyenkénti sorravételét 1255
