Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Géczi János: [Barbaricum] (vers)
a bakonybokrok riadalmát)- rózsaszín piróknak képzelem első telt nyaram óta az angyalt ki majd érkezik végül barnásszürke vagy sárgásfehér csőrrel hozzám a grünspán vártoronyából riadt és nagy szárnyon-----------a kőhasadék feszes állkapcsát feszítettem míg ki nem dőltem hogy könnyebb-e a madársúlynál termésnevelésnél nem tudom - a tudás oly dolog forogván az évek tehénbendőjében kissé el-elmozdulva hogy haszontalan a sav maró terében-----------h iába surrognak rostjaimban a nedvek készítnék tavaszig rügyeket — ha kibomlanának akkor is rövid napokra a domboldalra csúszott palota tétovázik ömöljék ne ömöljék kapaszkodik az íriszgyökökbe a lonicera gyújtózsinegébe lerúgja magáról a bronz-sisakos kéményt elkönyökölt márványpárkányt kiszámolja te tője galambjait tapogatja-méri az ősz pulzusát-----------h a volt a néhány év amellyel szétnőtte magát fölém az oromra bástyafehéren zászlócsattogással agg papok reverendaszagával nem lehetett az több néhány méternél és nem több a fűszál élén imbolygó komolyka büdösbogár életénél-----------1221
