Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Herceg Árpád: Emberhatározó (versciklus)

gyere a fényre látod amit nem szabadna látnod

úgy robban szét az elme hogy minden keserve fegyelme

azt célozza meg kinek gyümölcsöt szántál nem mérgeket

mert ideje van a kelő Napnak s átka is a soros nyaraknak

(ÖT)

Hölgyem, a maga szeme a hátam mögött pont arra figyel, amire épp most nem szeretném.

Bizonyos helyzetekben ugyanis úgy érzem magam, bicskát nyitni muszáj, vesét üríteni, egészen pontosan hólyagot.

De valamit tenni kell. Már az is

megkönnyebbülés, ha amúgy maradonásan, valójában szilánkos térdem s vaskos protézisem által determináltan foghegyről küldök célzott lövést szívtájékra, amilyet magam kapni nem szeretnék.

De a maga szíve a hátam mögött épp arra figyelmeztet, hogy szívtájékon, tudományosan amúgy nem behatárolható helyen, de ott a legsebezhetőbb az ember.

Márpedig nekem most ez a dolgom: bizonyos behatárolásokról szót ejteni bizonyos elhanyagolhatónak vélt dolgok okán. így vág ide az ön szeme.

S bár ez a szempár értékelhető ideje fürkészi már, ahogy el s tova suhanok, ugye, hova, s az emlegetett vesébe is annak rendje s módja szerint belelát: ez a szempár most már, hogy meghatározom, képes nélkülem is szemlélni a világot bizonyos törvény szerint.

Lát - mert láthatott.

Nem úgy, mint annakelőtte.

1199