Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése

Ráadásul ez a „cselekvési mód” szorosan kapcsolódik az előzőekben már tárgyalt „szabadságközpontú” eszmerendszerhez, s vele együtt alkot nemcsak új irodalom-, de szinte már teljes léteszményt: „az egyén szabadságának feltétlen értékét - írja Bertha Zoltán -, a külső erőkkel, kényszerekkel szembeni szellemi prioritást valló és vállaló, a folytonos kérdéshelyzeteket exponáló, kételkedő magatartás, a megítélések, jelentések, szempontok többértelműségét érzékeltető és megengedő, a lehetőségek relativitását új érzékenységgel, neoszürrealista módon vibráltató-lebegtetö látásmód természetszerűleg foglalja magába a gyilkos hatalom teljes rendszerének az abszolút elutasítását és a tökéletes szembehelyezkedés etikáját, amely más esztétikai vonulatok számára is erkölcsi alapul szolgál.”

Ezen az „erkölcsi alap”-on állva viszont az említett „cselekvési mód” ezeknek a szerzőknek az esetében nagyon gyakran éppen a „nem cselekvésben” juthat leginkább kifejezésre: ennek a szellemi közösségnek ugyanis nincs egyetlen olyan tagja sem (és ez egyúttal vissza is utal előbb már elemzett „politikai” szembenállásukra), aki valaha is bármilyen kompromisszumot kötött volna a hatalommal, aki akár csak egyetlen „megrendelt” sort is leírt volna, aki a legkisebb alkuba is bocsátkozott volna bizonyos (pedig némelyiküknek gyakran felkínált) előnyökért. Ez a — ennek a „generációnak” a megítélésében rendkívül fontos, sőt túlzás nélkül állíthatjuk: központi szerepet játszó - tudatos, sőt az érte vállalt retorziók ismeretében nyugodtan bátornak is nevezhető „választás” pedig megint egy olyan éles cezúrát jelent (ám itt most hangsúlyozottan nem az előzőekben meghúzottra gondolunk!), mely élesen elhatárolja ezeket a szerzőket másoktól, néha még akár egyes - „papíron” létező - „nemzedéktársaiktól” is.

Ezen a ponton azonban egy pillanatra meg kell álljunk, s vissza kell utaljunk a korábban már tárgyalt irodalomeszmények közti „szembenállásra”. E viták során ugyanis nemegyszer elhangzott az a vád, miszerint e fiatal generáció tagjai a „közösségközpontú” szemléletet - a rendszerrel való szembefordulásukkal - megtagadva, s azt „szabadságközpontúra” cserélve mintegy „feladták” volna az erdélyi magyarság sorsával való törődést. Csakhogy ez a vád figyelmen kívül hagy egy nagyon is fontos momentumot: azt tudniillik, hogy - ahogy ezt Endrödi Szabó Ernő megállapítja - éppen e generáció munkásságában jön létre „az az írói-költői alapállás, amely - a bretterizmus érezhető, kitapintható hatására - nyíltan szakított a könnyen artikulálható tömegkultúrával, és céljául az adott társadalom teljes szemiotikái rendszerének kritikai átértékelését tűzte ki. E cél vagy feladat legfontosabb vonásai: az ideológiai torzulások kiküszöbölése, valamint a lehetséges és érvényre juttatható egyén-, humánum,-, magatartás- és cselekvéselmélet - összefoglaló nevén ’megmaradáselmélet’ - alapkérdéseinek az irodalom, a költészet eszközeivel való vizsgálata.” (Ha pedig ezt az állítást elfogadjuk - márpedig nyilván elfogadhatjuk -, akkor ezzel egyidejűleg az is azonnal belátható lesz, hogy ahogy a fenti - egyik oldalról hangoztatott - vád, úgy másfelől nyilván az az - a másik oldalról néha felhangzó - állítás sem igaz, mely szerint az elsősorban a közösség érdekeit szem előtt tartó vélekedések nem tartalmaznának - esetenként legalábbis - az egyén szabadságáért síkra szálló nézeteket is.)

A bretteri indíttatás mellett még egy - egyébként az előző kérdésekre is kihatással bíró - igencsak jelentős szellemi „előzmény” lelhető fel a Forrás harmadik generációjának általunk vizsgált körének munkásságában, szemléletmódjában, s ez a Gáli Ernő erkölcsfilozófiájában megjelenő, a „sajátosság méltóságának” új etikai, politikai és egyúttal irodalmi-művészeti kategóriája: ennek metaforikus nyomai már az „elődök” munkáiban - mindenekelőtt talán leginkább Székely János és Sütő András ezekben az években írott drámáiban - is megjelennek; a Sütő-drámák hőseit éppen ebből a nézőpontból elemző vita például 1979-80-ban egy egész éven át folyt az erdélyi magyar sajtóban (többek között - s talán nem véletlenül épp - az Echinox magyar oldalain is).

Ez a fent említett pillérekre épülő, s igencsak magasra tett szellemi igényszintmérce hozta aztán magával azt a rendkívül széles körű kitekintésvágyat, ami igencsak erősen jellemzi ennek a szellemi körnek a tagjait; elsősorban éppen az ő - már említett

1140