Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése
új, az elődökétől annyira más az a hang, az a szemléletmód, az az (élet- és művészet-) eszmény, amellyel ezek a fiatalok jelentkeztek, azaz melyek is azok a „belső” kapcsolódási pontok, melyek miatt valóban azt állíthatjuk, hogy ezeknek a szerzőknek az esetében igenis egy(séges) szellemi körről, azaz más szóval - ha úgy tetszik - egy generációról van szó. * Amikor - mint már említettük: nagyjából a hetvenes évek közepén - a később harmadik Forrás-generációként aposztrofált fiatal alkotók egymás után kilépnek az erdélyi magyar irodalom porondjára, Romániában éppen sajátos politikai átalakulás zajlik: a hatvanas évek második felének liberalizációs - vagy legalábbis kifelé annak tetsző - hulláma után ezekben az években kezdődik, s majd egyre fokozódó tempóban gyorsul a Ceausescu-diktatúra kiépülése (bár ennek bizonyos jelei már a hatvanas évek végén is jelentkeztek, gondoljunk csak a Maros Magyar Autonóm Tartomány 1968-ban, a Csehszlovákiába való be nem vonulás „dicsfényének” örve alatt történt megszüntetésére; vagy az akkori fiatal magyar értelmiségieket, egyetemistákat sújtó olyan intézkedésekre, mint amilyen például a kolozsvári egyetem rektorának, Stefan Pascu történésznek, a későbbi híres-hírhedt - egyébként éppen 1983-ban megjelent - Mit jelent Erdély? című román nacionalista, magyarellenes mű írójának az a döntése volt, miszerint az önállónak tervezett magyar diáklapot nem, hanem csak mint a román Echi- nox pároldalas „mellékletét” engedélyezte). A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára aztán már szinte teljes „tökélyében” kiépült az egyén és a közösség szabadságát totálisan megtörni igyekvő „legantidemokratikusabb informális politikai intézményrendszer” (Egyed Péter), a hazugság és a félelem társadalmi méretű manipulációs bázisa, melynek működését, s az egész akkori román társadalomra gyakorolt - máig is érezhető- hajtását legtökéletesebben talán éppen Egyed Péter foglalta össze és elemezte egy 1991 októberében tartott előadásában. Az egyre jobban „keményedé” vonal nyomán fokozatosan szürkül el a korábban valóban pezsgő romániai, ezen belül is az erdélyi magyar szellemi élet, évről évre (később pedig már jóformán napról napra) romlik a néhány még megmaradt — de mindenekelőtt a legnagyobb lélekszámú, azaz a magyar- kisebbség helyzete, s ezen belül is egyre fokozottabban válik szinte tragikussá az értelmiségiek sorsa, akikre a kollektív elnyomáson túl általában még egyéni üldöztetések - állásvesztés, útlevélmegvonás, lehallgatás, fenyegetések és más „retorziók” - is várnak. (Ezeknek talán leghitelesebb művészi megörökítése éppen a Forrás harmadik generációja tagjainak pályájával párhuzamosan működő, volt német Echinox-szer- kesztő, Richard Wagner romániai német író Kivándorlási kérelem című, 1988-ban, már emigrációjában írott — s egy év múlva magyarul is megjelent - „önéletrajzi”, valójában azonban nagyon sokak akkori sorsát példázó regénye.) Az írókat, költőket, a közösség elé műveikkel kiállni szándékozókat mindezeken túl egyre fokozódó erővel szorítja a publikációs lehetőségek folyamatos beszűkülése, a külfölddel (a kisebbségek esetében mindenekelőtt az anyaországgal) való szinte tökéletes kapcsolatvesztés, és az ugyancsak egyre jobban szigorodó cenzúra (mely 1977-ben - hatalmas propagandakampány közepette - hivatalosan megszűnt ugyan, a valóságban azonban a helyébe lépő, a kiadók felügyeletével megbízott Művelődési Tanács a korábbinál is szélesebb körű és szigorúbb ellenőrzést vezetett be). Az itt elmondott tények ma már természetesen széles körben ismertek, fenti - még vázlatosnak is csak alig nevezhető - rövid megemlítésükre, úgy érezzük, mégis szükség volt, hogy felidézhessük azt az élethelyzetet, mely alapvetően meghatározta- és formálta - a harmadik Forrás-generáció tagjainak írói-költői látásmódját, hangját, egész szellemiségét. Ez a politikai és kultúrpolitikai élettér okozta ugyanis elsősorban, hogy a hetvenes évek közepén jelentkező fiatal nemzedék már az indulása pillanatában belátta (egészen pontosan: be kellett, hogy lássa), hogy az elődei által felvállalt - és alkalmazott - szerepvállalás, illetve irodalomeszmény tovább már nem tartható, nem 1137
