Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Martos Gábor: A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése
MARTOS GÁBOR A Forrás harmadik generációjának fel- és eltűnése* „Egy kissé a sors játéka az, hogy emberek, akiknek valamikor igazuk lesz, képviselőivé lesznek egy olyan kornak, amelyhez semmi közük, amely nem is értette meg teljes egészében őket. Korántsem azért, mert érthetetlenek, de mert minden tettük ellentmond a szokványnak, annak, amit várnak tőlük, van bennük valami távoli és a megrögzöttek számára megfoghatatlan, valami homályos. Ez nem a próféták sorsa, akik jövendöléssel akarnak jövőt teremteni, mégcsak nem is a váteszeké, akik haragosan, harsogva a jövő képét meg is teremtik. Ez az Ikaroszok sorsa, akik nem a szó, a kép erejére támaszkodnak, hanem a szót, a képeket teremtő cselekvést érlelik jelképpé.” (Bretter György: Ikaroßz legendája) 1961-ben új színfolt tűnik fel a romániai magyar könyvkiadás - akkor még meglehetősen sokszínű — palettáján; egy vékonyka kis kötet címlapján egy addig soha nem látott emblémával találkozhatnak az olvasók, s ezzel az emblémával, ezzel a vékonyka kötettel egy új könyvsorozat indul útjára: a Forrás, mely elsőkötetes irodalmárok - költők, prózaírók, esszéisták, kritikusok - fóruma lesz, afféle „kiröptető” az irodalmi életbe. (Sajátos indulása bár a sorozatnak, hogy éppen nyitókötete mégsem valódi „bemutatkozás”: az első Forrás-emblémás kiadvány, a Menetirány című novellaválogatás szerzőjének, Veress Zoltánnak ugyanis ezt megelőzően már három önálló gyermekverskötete is megjelent. Az 1962-ben kiadott két újabb Forrás-kötet, Lászlóffy Aladár Hangok a tereken és Szilágyi Domokos Alom a repülőtéren című versesválogatásai azonban már „igazi” elsőkötetek, s ezt követően a sorozatban valóban csak elsőkötetes szerzők publikálnak; talán ezért is él az az elterjedt tévhit az irodalomtörténet egy részében, hogy a Forrás-sorozat első, indító kötete Lászlóffy Aladár versválogatása lett volna.) A sorozat - melyet kezdetben a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó, majd annak megszűnésétől, 1969-től Jogutódja”, a Kriterion gondozott; jelenleg is ez a kiadó a sorozat gazdája - 1989 végén, a romániai fordulat idején már túl volt a százhuszonötödik kötetén, igencsak jó szolgálatot téve ezzel nemcsak az ebben a sorozatban publikációs lehetőséghez jutó, s így önálló kötettel is a nagyközönség elé állható fiatal irodalmároknak, de az erdélyi magyar irodalomtörténet-írásnak is, mely a sorozat megjelenése óta igen szívesen kategorizálja az e sorozatban megjelent első köteteik alapján - igaz, jórészt utólag, később kimutatható formajegyeik elemzésével - úgynevezett Forrás-generációkba a fiatal erdélyi magyar alkotókat (elsősorban a lírikusokat). A Forrás-generációk fogalmát, a Forrás-kötetek alapján történő „skatulyázást” először Kántor Lajos vezette be a - „Kántor-Láng-féle” - Romániai magyar irodalomtörténet 1945-1970 című kötetben, s ennek nyomán terjedt el ez a felosztás az egész magyar irodalmi köztudatban. A Romániai magyar irodalmi lexikon 1981-ben kiadott első kötete is e felosztás jegyében mutatja be „Forrás-nemzedék” címszava alatt az „egymást követő külön jegyekkel fellépő irodalmi csoportosulások”-at. A lexikoncím* Részletek egy hosszabb tanulmányból. Közreadásával zárjuk a nemzedéket bemutató inteijú-sorozatun- kat. Örömmel vennénk, ha a felvetett gondolatok visszhangra találnának itthon és a határokon túl az írástudók között. Szerkesztőségünk készséggel ad helyet a reagálásoknak. (A Szerk.) 1129
