Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Káldi János: Jolival, régi fényképen, Kései rapszódia, Éji pincézés, félmúltban, Orgonabokor (versek)
De addig! Hiszem, hiszem, semmi sem reménytelen, egyetlen szavam sem haszontalan, írok valami csekélykét abba a könyvbe, amelybe írt Csokonai és Arany. / Éji pincézés, félmúltban Poharunk kisharangja csönög, csönög az éjben. Holdas ingek a felhők. Úsznak rózsa-fehéren. Boncolgatjuk a sorsot egymás szívébe nézve. Hova tűnik a pince? Miféle messzeségbe? Orgonabokor Lila tűzként, füst nélkül lángol, csapkod az anyám udvarából. Millió láng és lila dallam lobog, virít ott szakadatlan! Világszép, ahogy fényét csapja a faluszéli alkonyatba. A sok-sok méh is lángra lobban, dönög, jajgat a lángcsokorban. 1091
/
