Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Határ Győző: Életút (részlet)
tanulónak”. Három év kemény munkája volt az utolsó években, amíg lemostam ezt a gyalázatot. KL Volt-e még valaki, ez vagy az, emlékezetes a tanári karból? Volt ám, de még mennyire. Hiszen nem számoltam be még tán legkedvesebb tanáromról, noha a legtávolabb lebegett tőlünk s ma már az emlék legmagasabb régióiban olyan, mint Milarépa, amint a Szent Gyakorlat erejével, luggom-ülésben átrepüli a Himaláját... KL Ha ilyen lírai hangon kapsz bele a történetbe, akkor ugyancsak felhúrozta emlékezeted a máig eleven diákrajongás! Csak ne biztass, mert könnyen elérzékenyülök, öregségemre. Tudod, ő volt az a bámulatos koponya tanáraim közül, aki voltaképpen „sínre tett”, noha sejtelme se volt, hogy melyikre... Szabó Gábor egyetemi tanár, címzetes igazgató. Olümposzi megközelíthetetlenség volt az ő három lépés távolságtartása, noha nem volt rideg természet. Fiziognómiája, arckoponyája olyan volt, hogy attól a szemnek nem lehet elszakadni. Fehérszürke, sörte haj, kékes fényű, borotvált arc, előreugró, hatalmas állkapocs, hátracsapott, óriás, fehér harcsabajusz. Kicsit befelé görbe ó-láb, határozott léptek, sebes járás, fellép a katedrára és azonnal beszélni kezd. Hibátlan gördülékenységgel, nyomdakészen, mély baritonban tárta elénk a természeti világ titkait, Newton hármas törvényét, Huyghenszt, Faraday-t... KL Fizikát tanított? Sokkal többet annál. Tisztaságot. Emberséget. 360 fokos nyitottságot: befogadó tárulkozás. Édesapám ifjonti izgatottsága a „világtünemény” titokszerűsége előtt - az futhette s izgalma nyomban ránk ragadt. Megbabonázva követtük kísérleteit, amelyek előkészítve vártak s olyan nem volt, hogy valami ne sikerült légyen. Pissz se hallatszott. S jóllehet túl sokat tételezett fel rólunk és egyetemi fokon adott elő, mégis, valami indukált megsejtéssel kölcsönadta intuícióját, hogy áthidalja - ahol-ami matematikai felkészültségünkből hiányzott. Ritkán feleltetett, soha nem osztályzott s nála senkinek nem kellett megbuknia, mert olyan osztályszégyene nem volt, akire ne ragadt volna az elégséges minimum. Belehipnotizálta. De igaz az is, hogy nála kitűnőre vizsgázni, hosszú „inkvizíciós” kivallatás után ritkaságszámba ment és csak ketten-hárman érdemeltük ki ezt a privilégiumot. KL Kutató is volt? Az, ha nem is élvonalbeli. Voltak publikációi, a gömbvillámról önálló kutatásai. És az volt lényében a csudálatos, hogy minden megvesztegető kedvessége ellenére megközelíthetetlen volt, nem lehetett nála se stréberkedni, se udvarlására járulni, kalapjával-botjával utánaszaladni. Nyakvágó vatermör- der-gallérban, fehér ingmellel, kemény kézelőkkel, régivilágbeli úri pompájában ma is előttem áll, ahogy a fejünk fölött elnézve - in médiás rés belekezdi. Álmodban se mertél volna vele, érettségi után „összetegeződni”: fejedelem volt. És én ennek a fejedelemnek írtam néhány tisztelgő pár sort érettségi után - hogy szeretném felkeresni, hálámat kifejezendő. Válasza meglepő volt. Ő akart kérni rá. Mintegy magához rendelt, mert - úgymond - „mondanivalója” van a számomra. Ez a látogatás döntötte el az életemet. Valahol a Lágymányos környékén lakott, modern bérpalota első emeletén, népes, fiatalos család fogadott a tágas, napos lakásban. Nyomban be1086
