Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Büky László: Makkai Ádám: Jupiter szeme

ménytelen is, hiszen a versek végül is mégsem sorolhatók két térfélbe, annál sokkal inkább versek. Egynémely vonulatukra még rá kívánok mutatni.

A Palack-ének című költemény a Makkai líráját át- meg átszövő motívumot, érzés- és érzelem világot tárja az olvasó elé:

„(Önmagam távoli, rejtjeles adását törött ceruzával, pár szál gyommal fogom; nyílt tetejű csillagvizsgáló homlokom:

Szíriusz a szikkadt periszkópra rálát.)” (111)

Ám nem csupán a költői én, a világ maga is sok-sok üzenet a palackban:

„Minden nap minden óráján harmincezer névtelen palack vetődik lim-lomos partjaidra,

harmincezer konokul süvöltő rejtjeles, méreg-zöld palack, könyvtárak guggolnak mindegyik üvegben)...]” (uo.).

Az emberi civilizáció palackba zárt vagy abban őrzött értékeihez való csatlakozása („háromszor három centis hipermikrodiapozitív / filmkocka anyaga: mikropalack”), az ezekkel az értékekkel való azonosulása nyilvánvaló. Még akkor is, ha bizonyos önpusztító élet járul is ehhez:

„(Tág körökben visszhangzó jelek gyűrűznek körülöttem és elhagynak. Rádióm kétszáztizet dobban percenként. Papírom tejútján kibogozhatatlan jelek. Rejtjeles adás. Távoli világok? Önmagam?)” (112)

Az életnek és benne a költői énnek megannyi rejtélye - örök lírai témaként egyébként- másutt is kitapintható: A könyvtár gondolatai a költőben című Vörösmarty címére küldött kitalált levélben, prózaversben éppúgy, mint a Szomj és ecet Krisztus-életképeiben, mint az Adj nekünk fohászt! című, Berzsenyi szellemét szólító költeményben, hogy ötletszerűen néhányat említsek.

Makkai költészetének egy másik vonulatát, a társadalmi-politikait már érintette. A gyűjteményes kötet verseinek a keletkezést, a megírást jelző évszámai - némelyek negyven elmúlt évre figyelmeztetnek - azonban jócskán magasítják eme vonulatnak ormait, és hitelt adnak a legutóbbi évek efféle tárgyú verseinek. - 1952/55 az évszámjele a Bálványimádás címűnek:

„Gerincemben feljajdul a híg velő és béna lábam térdbe törve

szűkölöm egyre csak új hozsannád/...]” (269- írja a - tudhatjuk milyen, melyik - szoborhoz. Ám a befejezés a későbbi évtizedek emberi tartását elölegzi:

„[...] jöjjön hánytató varázsod, ó, te hazug kommunista ihlet!” (270).

Egy témafüzért még említek, a magyar nemzeti lírához való igazodást, ennek áramlata bizonnyal tudatos. Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty már szóba jött, de még sorolhatnám Aranyt és Adyt, Madáchot és József Attilát, Weörest és másokat; s több szálon van kapcsolódás a világirodalomhoz is. - Itt kell megemlítenem a Karinthy Frigyes-i párhuzamot, amely nem csupán az Üzenet a palackban című Karinthy-versre és -kötetre

1066