Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Büky László: Makkai Ádám: Jupiter szeme
mondóka parafrázisa. S e kiolvasó a költői életmű jelképes kiszámolójává tágítható, amit egyébként valamelyest az életrajz is alátámaszt. Az értelmetlenné vagy már alig érthetővé vált, romlott kiolvasószöveg egyszerre vers és dallam - poézis; a kiszámolás, a megoldás, a valóságban lezajló esemény a „TRANSLATIVUS”, amely a valamivé levés, az emberré válás az ugyan romlott szövegű, de kiszámolásra, küzdésre mégis késztető világban. - Legyen a könyv első két verse, szonettja az igazolás minderre; egyikből: „Csillagvilág, te álmaimban társam, nyugtassa fényed lázadt agyvelőm. Kéklő tudatom s bágyadó erőm hiába tiltják, hogy tebenned lássam a végtelen teret [...]" (1). A másikból pedig: ,A múlt: Szaturnusz, Nap és Hold. A Föld jelen-kereszted. Tőle örökölt jövendőd pislog Jupiter szemében” (2). A megoldás, a valamivé válás lehetősége: „A Föld / jelen-kereszted”, ahol a metonimi- kus Föld, a jelen főnévvel egybekapcsolt kereszt-jelkép megújított metaforája sugallja, csak az élet, a tevékeny emberi lét váltja meg és váltja át finomabb minőségű lénnyé az embert, a költői ént. (A kötet egyik ciklusa: Metamorphöseon carmina, egyébként ebben van a „-vá -vé” című vers.) Bizonyos átváltozásfolyamat versei következnek a gyűjteményes kötet bevezető négy szonettja után, a Petőfi Sándor halála után írott költeményei című sorozat. Mák kai részletesen beszámol e versek keletkezési körülményeiről (9-13), ebből idézek: „[...] mindenkinek joga van elmélyedni önmagában és maga-magából hívni életre saját maga Petőfi-képét” (13). Nyilván lehet ezt a Petőfi-képet élesre állított irodalomtudományi górcsövei vizsgálgatni, ám aligha érdemes, amint azt sem szükséges efféleképp taglalni, hogy e fiktív-Petőfinek a hozzá hasonló létvalóságú Körösi Csorna Sándorral vagy a dalai (mint látomásokkal) és másokkal (mint szibériai életének szereplőivel) való találkozása miként fogadható el. Hiszen az egész ciklus „Antantínusz / szórakatínusz”- jelenség. S így, de egyébként is egészen más dolog, mint Weöres Sándor Psychéje volt annak idején a szocialista erkölcsűnek hirdetett világ fénymázában. Itt a bizonytalan értelművé vált „szöveg” értelembe és megértésbe fordítására látunk kísérletet. Ezért tehát az ilyesfélék csupán a felszín nyelvezetalakítási fodrai: „Ki tanyája ez a fészer ? Elaludtam egyszer-kétszer. Platánfából ketten jönnek, Szép magyar nyelven köszönnek” (19); és: „Hej mi a kő, kend Körösi e platánban lakozik itt bent'?“ (20). S még válogathatnám az idézni való részleteket, s a Petőfi-szótárral egybevethetők lennének a nyelvi-grammatikai részletek, nem szólva az összevethető poétikai referenciákról. A Makkai-versanyag: A fehéregyházai füzet, A szibériai költemények, A tibeti költemények és a többi nem a Petőfi-világképet magyarázó - hogy szakmai zsargonnal mondjam: interpretáló - elemekkel hatnak. Nem mintha ezt nem lehetne megtenni, s akad is példa erre közel s távol. Petri György mintegy nyersanyagként, nyelvi építőkő 1063
