Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés II.

ugyan a héber sabbat megfelelője, s átkerült a cseremiszbe és a votjákba is (Axmet’ja- nov, R. G.: Sravnitel’noe issledovanie tatarskogo i éuvaáskogo jazykov. Moskva 1978. 166. kk, Golden, P. B.: Khazaria and Judaism i. m. 154), egyrészt azonban a mai csuvas nem a volgai bolgár nyelv utódja, másrészt -m-es alak relatíve kései átvételre utalhat, ahogy a szó vokalizmusa is. A burungarok zsidósága tehát aligha hagyott mélyebb nyomot a Volga-kanyar vidékén.

Másként áll a helyzet a kun sabat kün ’szombat’ szóval (Markwart, J.: UJb IX. 1929. 76., Grönbech, K.: Romanisches Wörterbuch 230). A szó ugyanígy megtalálható a karaimban, valamint a karacsáj-balkárban (Axmet’janov, R. G.: i. m. 169), míg azonban a kun a éabaton kívül teljes egészében a muzulmán perzsa napelnevezéseket használja, addig a mápik (másik?) két nyelvben a többi nap neve különböző eredetű (CodCum. ed. Kuun G. 80). Igaz viszont, hogy a karaim halicsi dialektusa a péntekre az ayne nevet ismeri, mint a kun is (ayna), így aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy e vonatkozásban a karaim eredetileg sokkal közelebb állt a kunhoz. Ez pedig azért nem elhanyagolható, mert a karaimok végül is kun nyelvet beszélő karaita zsidók.

A 6000 körüli lelket számláló karaimok (karajlar) többsége Litvániában, Vilnius mellett, Paneveáysben és Trokiban, Ukrajnában, Halicsban és Luckban él. Páran élnek Lengyelországban, egy 300 fős közösség pedig a Krím félszigeten, Evpatorija környékén, de tudunk karaimokról Izraelben és Párizsban is (Svanberg, I.: Europa ethnica 41. 1984. 71). A karaimokat többen a zsidó hitre tért kazárok leszármazottainak tartják, tételük értékét mindenesetre nem igen erősíti, hogy nagyobb részük éppen karaim. A karaimok kazár származására ugyanis egyértelmű adatunk nincsen, az meg, hogy egy olyan nyelvet beszélnek, amely igen szoros kapcsolatban áll az egykori kunnal, éppen kazár származásuk ellen szólna, hiszen a kunok csak a XI. század közepén jelentek meg Európában. E képbe még az is belefér, hogy turkológus vélemény szerint a karaimok 1000 körül a Kaukázus előterében éltek volna (Kowalski, T.: Karaimische Texte im Dialekt von Troki. Krakow 1929. XVII.). Ez az elképzelés persze éppen a karaim nyelv arab és perzsa jövevényszavain alapul, amelyeknek nincs területmeghatározó jelentőségük (itt Közép-Azsia is számbajöhet). Ha persze a héber eredetű szombat szót is számba vesszük, akkor tényleg kazár környezetre kellene gondolnunk, igaza van azonban Goldennek abban, hogy ennek esetében a karaimoknál a közvetlen héber kölcsönzés is elképzelhető (Golden, P. B.: Khazaria and Judaism i. m. 153—4). Nehezen hihetjük ugyan, hogy az európai kipcsak típusú török nyelvekben a fentebb vázolt kalendáriumi egyezéssor valami külön kölcsönzési lehetőségeket engedne meg, ez a külön kölcsönzés azonban mégis csak megvan, hiszen a tatárban atna a péntek neve, amely a perzsa ädina (ma: ädine) szónak mindenképpen egy későbbi átvétele, mint amire a csuvas erne, karaim ayne és a középkori kun ayna utal. Ez a körülmény egyébként a XIII. század eleji Codex Cumanicus által jegyzett kun nyelv sokkal régebbi európai jelenlétére utal, mint azt a kunok története megengedi, ahhoz ugyanis, hogy a kun ayna alak létrejöjjön, s a íiabat szó is bekerüljön ebbe a nyelvbe, annak legkésőbb a X. században valóban a Kaukázus előterében kellett lennie. 1070 körűire ugyanis a kipcsak nyelvekben (tehát a kunban is) a d hangy lett Kasgari tanúsága alapján, azaz a perzsa adina szónak mindenképpen régibb története kell legyen ezekben a nyelvekben.

Ugyanerre utal egyébként a „templom” szónak a Codex Cumanicusban feljegyzett jihov, gichöv neve is (ed. Kuun 158, 198), amely megtalálható a karaimban és az örmény-kipcsakban (Ligeti L.: MNy 72: 134=MNyTK I. 321., MTörKapcs. 34., Zajacz- kowski, A.: Acta OrientHung. 12. 1961. 304., vö. még Schütz, E.: Acta OrientHung 15., 1962. 303: juxov). E szó előzménye egy török idig üb „szent ház”, amelynek pontos megfelelője a magyar egyház szó, de hogy itt mélyebb kapcsolatról van szó, arról ünnep szavunk tanúskodik, amely ugyancsak pontos megfelelője a kun, karaim, karacsáj-bal- kár „vasárnap” jelentésű szónak. E tükörszavak létrejötte magyar történeti és nyelv- történeti okok miatt is régibb kell legyen, hogysem a XI. század közepén Európában megjelenő kunnal kapcsolhassuk össze csupán, sőt itt időben jóval a X. század elé kell

1038