Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Martos Gábor: "Az biztos, hogy ez egy tiszta társaság" (Beszélgetés Kőrössi P. Józseffel) (interjú)

Erről van szó: ez a fajta gondoskodás hiányzott. De hát ez nem is gondoskodás; ez a dolgok természetes menete kellett volna legyen. Sehol a kommunista országokban egészséges generációváltás sem a vezetésben, sem lejjebb - az irodalomban, az iskolákban - nem történt meg. Ez nemcsak magyarországi vagy romániai dolog volt; s Romániában sem csak magyar; a románokra ugyanez érvényes. A román írószövetségbe az elmúlt tíz évben egyetlen egy új tagot sem vettek fel. Kizárni zártak ki, de nem vettek fel. Mircea Dinescu mondta most, amikor itt volt Pesten, hogy azzal kezdték a működésüket, hogy felvettek valami négyszáz új tagot; mindenkit visszavettek, akik emigráltak, és emiatt kizárták őket, felvették azokat, akik egy évtizede jelentkeztek és nem is válaszoltak a kérelmükre, és mit tudom én, még kiket vettek föl.

Nem tudom, hogy most mi a helyzet Romániában, én egy-két olyan szerzőt ismerek, akik kötetre érettek és nincs kötetük, de Magyarországon is, amikor ez a folyamat beindult - nagyjából egy kicsit azutáni időszakra tehető, amikor én is már be tudtam kapcsolódni itt az irodalmi életbe; tehát még mielőtt az én korosztályom kezdte volna csinálni; tehát ez nem a mi érdemünk, hogy kezdtek jönni a kötetek - olyan restanciák voltak, hogy évekig azzal foglalkozott mindenki - a Móránál én is, többek között -, hogy olyan íróknak csináltunk antológiákat meg köteteket, akik már régen túl kellett volna legyenek nem az első, de a harmadik vagy negyedik kötetükön. Persze visszamenőleg lehet azt mondani, hogy az az első kötet jobb is, hogy nem jelent meg akkor, de ez nem így néz ki, mert ennek az a következménye, hogy egy embernek az életében nincsenek lezárt korszakok, és ez tragédiákhoz vezet; emberi tragédiákhoz, belső, lelki tragédiákhoz. Olyan ez, mintha úgy próbálnál lépcsőn felmenni a második emeletre, hogy kihagyod az elsőt. Ott is ez zajlott, itt is ez zajlott. Most már Magyarországon van egy olyan állapot, egy olyan helyzet... én nem azt mondom, hogy sikerült mindent időben kiadni, de most már huszonéves költők is kötethez jutnak. Mert ha egy költő csak harmincévesen jut az első kötetéhez, az elképesztő pusztítást jelent. Most már - és szerintem ebben ».Holnapnak, nagy szerepe volt, meg a Kozmosznak is; nem azt mondom, hogy csak nekünk — meg lehet nézni a könyveket...

Mondd, most már innen visszatekintve, akkor hogyan lehetne végső soron megvonni annak a - mondjuk 75 és ’83 közötti - nyolc évnek a mérlegét az akkor indult fiatal erdélyi magyar irodalmárok szempontjából?

Nézd, szerintem ez egy nagyon őszinte társaság volt, önmagával szemben is, meg a világ felé is. Bár sok vád érte - különösen Szőcs Gézát -, nagyon nyílt emberek voltak; senki nem taktikázott a költészetével, nem spekulált, hogy most hogyha innen közelítem meg a világot, akkor majd ide vagy oda bejutok, vagy ha így írok, akkor majd jobb lesz, vagy elfogadnak. Hogyha semmi más nem is biztos, az biztos, hogy ez egy tiszta társaság. Akiknek a neve itt ma elhangzott, ezekről mind állítom, hogy ezek erkölcsileg tiszta emberek. Az más kérdés, hogy voltak személyek közötti torzsalkodások, meg rivalizálások, ez természetes; de senki nem adta el magát sem emberileg, sem politikailag, sem erkölcsileg. Ez biztos, hogy fontos szempont lesz a mérlegkészítésnél. Hogy íróként, költőként mit sikerült? Az egyértelmű, hogy egy vízválasztó, egy választóvonal van a második Forrás-nemzedék, és e között a társaság között. Nem elítélőleg mondom, de hasonlítsd össze Szőcs Géza költészetét Farkas Árpád költészetével. Vannak hasonló motívumok - szavakban elsősorban -, de hogyha a képi világát nézed ennek a kétféle művészetnek... Ég és föld a kétféle költészet; tehát biztos, hogy hozott újat. És azért itt nagy egyéniségek vannak: Szőcs Géza, Egyed Péter, Bállá Zsófi, Markó Béla... Markó Béla amit újabban csinál azért az nem mindennapi dolog. Zudort én nagyon sokra tartom; Cselényit is. De itt nincsen az, ami volt a korábbi nemzedékeknél, hogy egy közös nevező - valamilyen szemszögből, valamilyen szempontból — meghúzható volt. Képtelenség összehasonlítani

94