Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Határ Győző: Életút I.

téréssel - Gyomára. Hack volt a családi nevünk, szépen csengő szász-germán név.

KL Úgy tudom, első köteted még Hack Győző név alatt jelent meg.

Jól tudod. Ha történetesen nem magyarosítok, igencsak jól jártam volna a Hack családnévvel: kurrens angol név is egyúttal, a londoni telefonkönyvben van jó oldalnyi belőle s el sem tudod képzelni, mekkora előny angol névvel eltűnni az angol társadalomban (NB., nomen et omen: maga a szó, hogy hack, Dr. Johnson idején skriblert jelentett).

KL Most is betűznöm kellett a neved a Bevándorlási Hivatalban, jövet. Mert van egy hasonló hangzású angol vezetéknév, a Hayter. Sir William Hayter volt Nagy-Britannia moszkvai nagykövete 1953-tól 1957-ig; nekem is betűznöm kell a nevem, az á betű ékezetét meg lekoptatta az angol élet.

KL Mikor vetted fel a Határt?

Hihetetlen, hogy ma már milyen kacifántos idegen neveken jelentkeznek írók, költők a magyar irodalomban. Valamikor ilyen névvel kopogtatni az irodalom ajtaján nálunk elképzelhetetlen volt. így lett Steingassnerből Tömörkény, Zieglerből Gárdonyi, Herzogból Herczeg, Neumannból Molnár, Mar- toncsikból Mécs, Grosschmidtből Márai és Makkó Lajosból Tűz Tamás). 1946- ban adtam be magyarosítási kérvényemet; három nevet kellett javasolni, az első a „Medveczky” volt (gyergyószentmiklósi székely nagyanyám után), a második a „Határ” volt (egy bánáti nagynéném után), a harmadikra nem emlékszem. A döntés a Medveczkyt elutasította azzal, hogy az védett név és ha a lengyel grófi ágától engedélyt szerzek, megújíthatom a kérvényemet. Elgondolhatod, hogy 46-ban nemigen lehetett ilyesminek utánamászni s amúgy is, hamarosan nem volt ajánlatos, hogy valakinek cé-zé-ipszilonos neve legyen. Belenyugodtam a „Határba” és letettem a „Medveczkyről”; pedig székely nagyanyámra még emlékszem: magához emelt a magasba és mindig úgy becézett:- Egyem! Egyelek meg! Eszemadta!... Egyem! Egyelek meg! EszemadtaL.

KL És Édesanyád? Hol ismerkedett meg Édesapáddal?

Ha én azt tudnám! Anyám tanítónő volt Mezőtúron. Gondolom, valami tánc- mulatságban ismerkedhettek meg; mert a családi legendák szerint Édesapám legényember korában született népszórakoztató volt, amolyan társaság-központja, alkalmi konferanszié, miegymás. Mai megjelöléssel kispolgári értelmiségi, bár megérzésem szerint mérföldekkel tovább látott az orránál s nemcsak a könyvtára volt az egyedüli, ami ránk maradt, amiből következtethetek a mentalitására. Nyílt eszű, érdeklődő fiatalember lehetett, és a német klasszikusokon kívül összevásárolt egész sereg, a század elején divatos, népszerűsítő, tudományos könyveket. Vastag, pompásan illusztrált kötetek sorakoztak a könyvespolcán, mint Ernst Haeckel óriás művei a Natürliche Schöpfungsgeschichte, a Die Weltreatsel, a Kunstformen der Natur, aztán persze Bölsche Szerelem az Élők Világában (ez magyarul); meg a teljes sorozat Schopenhauer (kísérteties, hogy itt Londonban ugyanazt a régi, gót betűs Brockhaus-kiadását vásároltam meg, ami neki megvolt). De ne gondold, hogy csak a közhely-klasszikusokat vásárolta meg folyóméterszám, mert a „nagyokon” kívül ott volt Kleist, Büchner, Heine, Grillparzer, Grabbe, Hebbel, a Schlegel-fivérek, Leanu, Rückert, Mörike, még Rosegger is, a dialektusban író osztrák költő.

988