Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus I. (tanulmány)

Dinasztiáról írt munkájában (12) VIII. Leó pápát (963—965) nevezi egy „igazi pásztorinak. Számtalan középkori képről ismert a bárányt hordozó Krisztus vagy más szentek egész nyájjal körülvéve. (Leghíresebbeket találjuk Ravennában Galla Piacidia mausoleumában vagy a S. Apollinare in Classe templom apszisán.)

Összegezve a két eredményt, a rómaiak pásztorai alatt alig érthetünk mást, mint görög papságot, püspökséget, kolostorok papjait, akik az idézett mondat szerint a hunok fennhatósága alatt élhettek. (A szó kétértelmű: 1. szabad volt, hogy ott éljenek,

2. a kieviek információja bizonytalan.) Mikor kerültek „a rómaiak pásztorai” Pannóniába? A bizánci Valens császár (364—78) idején, aki az áriánus vallási irányzat híve volt, menekültek a gótok a Balkánra, ahol felvették a kereszténységet. Majd I. Gratian (375—83) és I. Theodosios (379-95) császárok idején Pannóniába irányították őket, s magától értetődik, hogy a térítő papok is velük mentek. 381-ben a Konstantinápolyi Zsinat elvetette az áriánus vallást, üldözve annak követőit, ami érthetővé teszi Priscus rhetor elbeszélését Margus püspökének „árulásáéról, akinek segítségével a megerősített város/oppidum hun kézre jutott. A Magyarország Történetében találjuk (I. 263. o.): „... a nyugati arianizmus vezető alakjai közül Valens Mursa, Ursiacius pedig a Szerémséggel szomszédos moesiai Singidunum (Belgrád) püspöke volt.” Váczy Péter: A hunok Európában című munkájában többek között Nicetas remesianai püspökről szerzünk tudomást, aki „a szkíták és a géták” közt működött. ... A hunok térítgetése a Duna-menti püspöki városokból történt. Tomi és egész Scythia provincia püspöke Theotimus (393—430 körül) nagy tekintélyre tesz szert a Dunához közel lakó barbár hunok között. ... Szent Jeromos egy 403-ban kelt levelében lelkendezve írja: „a hunok zsoltárokat tanulnak”. ... Theodoretos szerint „egyes szkíta nomádok, kik sátraikat az Iszternél ütötték fel, az üdvösség után szomjúhoztak.” Erre Johannes Chrysostomos alkalmas térítőkről gondoskodik, bizonnyal még konstantinápolyi pátriarchátusának, első, békésebb éveiben (398—403). ... Orosorius a megtért népek közt felsorolja a hunokat is. ... „Margus püspöke is átmegy a Dunán ... Pannónia lakói között valószínűleg akadt áriánus hitű is, hiszen Pannónia egy időben az ariánizmus fő fészke volt. A hun uralom alá jutott gótok is ezt a hitet vallották.” Az idézetekből következtethetünk, hogy míg Bizáncban vallásüldözés volt, a hunok nem üldözték a keresztényeket.

6. A RÓMAIAK LEGELŐI

Vizsgáljuk a Gesta Hungarorum következő mondatát, melyet Kristó Gyula Pais Dezső fordítása alapján elemzett.

Quia post mortem athile regis terra pannonié romani dicebant pascua esse, eo quod greges eorum in terra pannonié pascebantur.

Ugyanis Attila király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel nyájaik Pannónia földjén legeltek... (Pais).

Adico ige sokféleképpen alkalmazható. Ez esetben érthetjük úgy a mondatot, hogy Attila király halála után Pannónia földjét a rómaiak/bizánciak (dicebant = értelmében lehet államjogi deklarálás) magukénak mondották ki mint pásztorkodási területet, (pascua = rét, Weideland.) mivel nyájaikat Pannónia földjén legeltették, (grex = nyáj, állati nyáj; átvitt értelemben: a) nagyobb embercsoport, közös érdekekkel, s akik egymás között összetartanak, b) zárt társaság, szövetség, szekta, sohasem politikai értelemben.) A mondat átvitt értelmű, a nyáj és legeltetés a keresztény hívekre és a pásztori/papi tevékenységre vonatkozik, ami a hunok uralma alatt is tovább folytatódott. Attila halála után ezen jogcímen került Pannónia bizánci fennhatóság alá, ahonnan később az áriánus vallású gótok nyája két hullámban elvonult Itálián át a mai Franciaország területére. Helyüket a longobardok, majd az avarok foglalták el.

A harmadik, a jelen időre vonatkozó mondat:

943