Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Ewa Czarnecka: A világutazó (Beszélgetések Czesław Miłosz-sal - részletek) (interjú)
Nem tudom pontosan. Franciára tulajdonképpen magam fordítottam, André Prud- hommeaux igazított a stílusán, az 6 nevén jelent meg. Lefordították angolra, németre, olaszra, spanyolra és mindenféle egzotikus nyelvekre. Elmondom egy különös kalandomat, 1975-ben történt a rotterdami költői fesztiválon. Volt ott egy indonéz költő, állítólag nagyon híres, anyanyelvén szavalta saját verseit. Az előadásmódja - tudom is én - valahol Majakovszkij, Voznyeszenszkij és Galtzynski között. Pátosz, gesztusok — nagyon forradalmi költő. És amikor megtudta, hogy hívnak, rögtön odaült mellém: „Nem is tudja, hogy ön a mi nemzeti hősünk”. „Hogyhogy?” - kérdeztem. „Lefordítottuk és terjesztjük A rabul ejtett értelmet. És ez a legfőbb fegyverünk a mostani kormánynyal vívott harcunkban.” Azt mondom erre: „De hisz az önök kormánya jobboldali.” Mire ő: „Igen, de ennek nincs jelentősége - ugyanúgy totalitárius. Az ön könyve a hatalom abszolutizmusa ellen íródott. Ez a könyv a kormány ellen harcoló értelmiségünk evangéliuma.” Sok kis indonéz volt a fellépésén. Köztük vagyok a csoportképen. Micsoda kalandokat hozhat az élet - Indonézia nemzeti hőse! Ezekkel a fordításokkal meg épp elég bajom volt. Természetesen kizárom azokat a nyelveket, amelyeket nem ismerek. Engem legalábbis nem érdekel, mit műveltek. Csárdáskirálynő! Gondolom, szörnyűek. Tulajdonképpen teljesen elveszíti a kontrollt a szerző a fordítások felett. Mindenesetre A rabul ejtett értelem angol fordítását nagyon jó műfordítónő készítette. A barátnőim is csináltak egy-két fordítást, nagy energiabefektetéssel, önfeláldozóan, én pedig gyötörtem őket. Ha a pontosságról van szó, képes vagyok bárkit agyonhajszolni. A rabul ejtett értelemben nincs distancia, eltávolodás, hűvös szemlélődés, amely egyébként jellemző a műveire. Ön is azt válaszolta Gustaw Herling-Grudzinski kritikájára, hogy vérrel írta ezt a könyvet, ez természetesen nem határozza meg sem a művészi, sem az igazságértékét. Természetesen, igen súlyos belső konfliktusban álltam abban az időben, tulajdonképpen önmagámmal harcoltam, mert engem is megérintett a történelmi szükség- szerűség gondolata, megkísértett a hegelizmus. Ezért a megírás után rögtön szabadulni akartam tőle. Lehet, hogy mások elfogadták és kihasználták volna. Azt írtam egyszer egy cikkben, hogy Borisz Pasztemak szörnyű helyzetbe került, amikor neki ítélték a Nobel-díjat a Zsivago doktorért. A regényért kapta a díjat, nem a költészetéért, ami az életét jelentette. Itt, Nyugaton, sok évembe került, hogy költőként is létezni tudjak, ne csak A rabul ejtett értelem szerzőjeként ismerjenek. A lengyel kontextusban nem árt nekem, hogy megírtam ezt a könyvet. Épp ellenkezőleg, aki tud lengyelül, elolvassa a versesköteteimet, más könyveimet és mindez összeáll valami egésszé. Nincs okom szégyenkezni. De ami a külföldieket illeti, akik csak egy részét ismerik annak, amit írtam, számukra torz ez a kép. A lengyel olvasóknak megírhatom A rabul ejtett értelmet, attól még értékelhetnek mint költőt. Az esszéisztika is része a felszerelésemnek, ez az egyik zongora, amelyen játszom. Azt hiszem, elfeledkezett arról, hogy A rabul ejtett értelem dühítette a lengyel emigrációt... Összegyűjtöttem mindent, a legkegyetlenebb kis cikkeket is kivágtam, nem tudom, hova lettek. Eltűntek. Ha kiadnám mint az ostobaság fehér könyvét... Van egy brosúrám: G. Orwell, Cz. Milosz és ÍV. Gombrowicz három könyve (polemikus értékelés). Szerzője Z. Daszewski; nem tudom, álnév lehet, talán valami kispapé. New Yorkban jelent meg, 1954-ben. A rabul ejtett értelmet, az 1984-et és az Esküvőt mint felforgató és kriptokommunista műveket elemzi. Mindent, ami nálam oratio obliqua, vagyis azt, Hány nyelvre fordították le? 932
